Vagy helikopter-perspektívából, rendőrkutya-nézetből, végül szemtől szembe. Férfiasan, mint a westernekben vagy a kardos-jelmezes viadalokban látni: hogy ki pislog előbb. Most a rendszer hunyorog javában, ha a helyzet nem módosul, miközben e sorok kikerülnek a placcra, már 19 napja, hogy nem lelik a gyilkost, a mezőméhesi tettest, a 37 éves, büntetett előéletű Emilt. Szakmabelitől tudom, hogy a körözést azonnal kiadják, mihelyt a gyanúsítottat nem találják bejelentett lakhelyén, és egyben uniós listára is kerül az illető, tehát elvileg kontinentális hajsza célpontjává válik.

Hatóságaink az első pillanatok ocsúdása után négy erdélyi megyében is kutakodtak… és közben hevesen kommunikáltak: hogy itt, meg amott, hogy 5 ezer eurós nyomravezető díj, hogy egy pásztor látni vélte, hogy biztosan segítik a szökésben. Meg hogy talán már nem csak árkon-bokron, de országhatáron túl lenne akár. Árva szó sem esett a(z átmeneti) fiaskó következményeiről. Mert ilyenkor illendő és elvárható, hogy a felelős intézményekből valaki feláll, és menti a mundér maradék becsét, például benyújtja lemondását. A belügyminisztérium hierarchiáját figyelve persze nem a tárcavezető, de egy erős másod- vagy harmadvonalbéli szereplő, ha most hátrébb lépne (fél szemmel a nyugdíjazása előnyeit is latolgatva). A rendőrség szakszervezete közben szóvá teszi, hogy a kutatáshoz nincs kellő felszerelés, szervezettség és stratégia, posztolnak is egy pár rendőrtalpat, 31 órányi terepmunka után tényleg nem túl biztató látvány.

Mielőtt ebbe a bekezdésbe belefogtam volna, egy angol sorozat újabb két fejezetét is megnéztem, hétvégi lazítás gyanánt: kisvárosi női zsaru, belevaló brit őrmester, aki határozott, de ugyanakkor érző lélek + a csapat lelke és példaképe. Kábszer, sorozatgyilkos, utcai csetepaték, vagyis majdnem teljes menü. Dinamikus mikrójelenetek, ritmusos cselekmény, jól adagolt feszültség. Nyomokban humor. Emil esetében csak fokozódó frusztráció és halomnyi kérdés: miként engedték hamarabb szabadon, mivel volt már gyilkosság a rovásán, hogy létezhet, hogy távolságtartási rendelet megsértéséért nem tudták tavasszal előállítani. Az ügy különben a hazai nőgyilkosságok egyre riasztóbb sorozatának újabb fejezete – erről a témáról is cikkez a sajtó, de átfogó, kimerítő írást még nem láttam a jelenségről. Biztosan kell néhány eset, és az áldozatnak ismertebbnek kell lennie, nem egy másfél ezer lelkes falu lakosának.

Különben is ott van most a kormányt rengető sztori a miniszterelnök-helyettessel, aki… szóval akiről nem is tudni, hogy fizetett, vagy feljelentett, mikor évekkel ezelőtt zsarolni kezdte cégét egy adóügyi illetékes. Valójában drukkolok, hogy mire befejezném ezt a szöveget, üssön be a hír, hogy elkapták: mert menekülő, adrenalintól ajzott és éhes, fáradt ember sok mindenre képes, de ugyanolyan eséllyel erdei vadak, vagy juhászkutyák sebezhették halálra. Ez esetben viszont lehet, hogy hetekbe telik, míg egy átlagos gombaszedő felvisít a patakmederben… és kapkodva tárcsázza, hogy 112.