Nagy napot éltünk meg a héten! Mint forró kés a vajban, úgy ment át a közalkalmazotti béremelésről szóló törvénytervezet a szenátuson. Úgy vélem, hatalmas lépést tettünk előre a „jelenlegi méltánytalanságok felszámolása” felé vezető úton. Eddig talán lehetett mondani, hogy a szegény, közpénzből fizetett dolgozóink a perifériára voltak szorulva, de ennek most vége! Az általános béremelés üde lehelete söpört végig az állami szektor eme kies részén, elhozva a felemelkedés reményét mindannyiunk számára, akikben még él a remény, hogy egyszer talán a magánszféra is rákerülhet a tisztességes bérezés régióinak térképére.

És képzeljétek, az AUR is testületileg bólintott rá az RMDSZ kezdeményezésére! Erre sem volt még példa. Igen, az az AUR, amely október másodikára tüntetést szervez a fővárosban, hogy tiltakozzon mindaz ellen, amit a PNL, a PSD és az RMDSZ művel a parlamentben. Csakhogy most valamilyen csoda folytán elfelejtettek tiltakozni. A parlamenti csodatétel lényege, hogy meg kell találni azokat a lappangó közös érdekeket, amelyek akár a legszéthúzóbb társaságot is összekötik. Például el tudsz képzelni annál szorosabb érdekközösséget emberek között, mint hogy megszavazzák saját fizetésemelésüket? Ugye nem! Talán erre a havibér-érdekazonosságra támaszkodva fel lehetne építeni egy összetartóbb közösséget, működőképesebb parlamentet! Mit számítana az a pár száz lejes többletköltség, ami ebből egy adófizetőre hárulna?

Nyilván a dumaházban ezt nem így látják. Azt mondják muszáj pénzt adni azoknak, akik a polgármesteri hivatalokban szürcsölik a kávéjukat, különben elmennek oda, ahol jobban fizetik a szürcsölést. Viszont az a helyzet, hogy amennyiben adnak 100 lejt a tisztviselőnek, akkor saját maguknak további 900 lejt kell adniuk. Nem vicc, törvény kötelezi őket erre. Koefficiens alapú bérrendezésnek hívják vagy mi a szösznek. És kik ők, hogy szembemenjenek a törvénnyel? Mit gondolsz, ki a fene hozza ezeket a jogszabályokat?! Hát ők maguk! És hát tudjátok, ahol vágják a fát, ott hullik a forgács...

Viszont amikor a méltányosság nevében szóltam, hogy az országban dolgozók egyharmada minimálbérért dolgozik, többségük a magánszférában, és olyan szegények, mint a plébánia laptopjának egere, gyorsan kioktattak, hogy keverem a szezont a fazonnal. Mert a magánszféra az a fazon, akinek most nincs szezonja. Most így van ez az ország berendezkedve: nagyon kevesen nagyon sokat keresnek, és nagyon sokan nagyon keveset. Ez egy ilyen náció. Díszkrimi náció. Enyém az unió egyik legkisebb minimálbére, és örüljek, hogy az uniós átlagnak csak a duplájával adózzák, mert ha még sokat pofázok, triplázni fogják. Ez van. A polgárokat, az adófizetőket, a szavazókat ma már mindig mindenki hülyének nézi, és idővel talán hozzászokunk, hogy ez a világ működésének rendje. Ha mégsem, akkor valószínűleg nem a polgármesteri hivatalok fognak kiürülni, hanem az ország.

Hát így telnek a napjaink a magánszféra munkatáborában, a tisztességes rabszolgamunka után járó bérezés szelektív szemétdombján.

Kép forrása: anonimus.ro