Mintha 1990 tavaszán lennénk, amikor el kell dönteni, hogy milyen irányba fordul az ország, a szabadság lehetőségét vagy a szuverenisták álfüggetlenségi kiszolgáltatottságát választjuk.

Hetekkel ezelőtt szerző kollégám, Másréti Kató Zoltán írt egy jól argumentált jegyzetet arról, hogy szerinte miért rossz elnökjelölt Crin Antonescu. Nem is annyira a tíz évvel ezelőtt, Klaus Iohannis liberális pártban az ő kárára történt felfuttatása miatt önkéntesen a közélettől visszavonult politikus erényeit vonta kétségbe. Inkább azt firtatta, hogy az egy évtized alatt gyökeresen átalakult társadalom megértené-e egy józan, pragmatikus elnökjelölt észérveit. „Jól láthatjuk mindenfelé a világban, hogy az emberek karizmatikus vezetőre vágynak, aki képes megszólítani a tömegeket és nem (csak) észérvekre alapoz. Észre kell vennünk a körülöttünk lévő valóságot, hogy az észérvek meggyőző ereje ahelyett, hogy fokozódna, inkább egyre fogy. Hiba lenne tehát, ha a koalíció közös jelöltje egy értelmiségi lenne, mert világ- és életszemlélete nem lenne reprezentatív, így nagy valószínűséggel veszítene, nekünk pedig biztosra kellene menni.”

Sok igazság van Másréti Kató Zoltán eszmefuttatásában, vívódtam is eleget, hogy ellenérveket találjak felvetésére. Végül arra jutottam, hogy szerzőtársamnak igaza van, valóban biztosra mehetnénk egy karizmatikus, celeb jelölttel. De mit érne e pirruszi győzelem? Bizonyára végképp elvesznénk! Az erdélyi magyar közösségnek létérdeke, hogy Románia az Európai Unió tagja maradjon, a keleti autokráciák helyett a nyugati demokrácia útját válassza, akkor is, ha keskeny ösvény maradt belőle.

Crin Antonescu állásfoglalásai, egyenes tartása meggyőzött: ellenjelöltjeivel szemben ő képviselheti leginkább egyéni érdekeimet, s szerintem az erdélyi magyarság érdekeit is. Kimondta, amit ki kellett mondani: a tavaszi elnökválasztások előtt úgy érzi magát, mintha évtizedekkel fiatalodott volna, mintha 1990 tavaszán lennénk, amikor el kell dönteni, hogy milyen irányba fordul az ország, a szabadság lehetőségét vagy a szuverenisták álfüggetlenségi kiszolgáltatottságát választjuk. Kimondta, hogy az ellenkező táborban azok a volt hatalmi emberek vannak, akik meg akarják semmisíteni az elmúlt 30 évben elért eredményeket.

Több mint tíz évvel ezelőtt hadakoztam sajtós kollégáimmal, árulónak, bértollnoknak is neveztek, mert arra a veszélyre figyelmeztettem az olvasókat, ami minket, erdélyi magyarokat érhet a kisebbségi renegát, Klaus Iohannis megválasztása esetén. Így éreztem. Igazam lett.

Most azt érzem, hogy Crin Antonescu jó elnökünk lehet. Sokkal jobb, mint Călin Georgescu. Talán kisebb a tévedés kockázta a tíz évvel ezelőtti állításnak...

Antonescu megvallotta, a szenátusi listán az RMDSZ-re szavazott, mert úgy látta, Romániának szüksége van a magyar képviselők szavazataira.

Georgescu lépcsőházi egyletnek nevezte a magyar politikai képviseletet.

Amikor decemberben megsemmisítették az elnökválasztás első fordulójának eredményeit, úgy gondoltam, nem veszek részt a megismételt választásokon. Átadom a döntés jogát másoknak.

Most mégis úgy érzem, el fogok menni szavazni.

Mert lehet, hogy a társadalom elszokott az észérvektől, s valami érzelmes választásra vágyik, de hát nem innen szép nyerni? Nem ez kölcsönöz érzelmi töltetet a választásnak?

(Nyitókép forrása: Agerpres)