Húsz éven át zavartalanul, de legalábbis kisebb-nagyobb csendesebb ellenőrzések, időnkénti bírságok és széleskörű támogatás mellett végzett gondozói tevékenységet Bihar megyében Viorel Pașca, mígnem kedden precedens nélküli mozgósítás mellett házkutatást tartottak nála Tenkemocsáron és a környező településen fenntartott házaiban. Bűnszervezet létrehozásával, kiszolgáltatott személyek kizsákmányolásával vádolják a sokak által „szamaritánusként” emlegetett egykori szociális munkást.

Törvénytelenül temette el az otthonban elhunyt személyeket, azok nem kaptak megfelelő ellátást és folyamatosan kiszolgáltatott helyzetben tartotta őket, miközben haszonra tett szert alapítványa adományozói és a sérült, beteg személyeknek járó állami szubvenciók által – állítja most a vádhatóság. Hogy ez valóban így történt-e, nem tudjuk még bizonyossággal, azt viszont igen, hogy nem valami hirtelen nagy leleplezés szemtanúi vagyunk, hanem a rendszer évek óta tartó hiányosságainak a nyílt titkát tárták elénk.

Pașca otthonai mindig is megosztották a közvéleményt, hiszen sokan voltak, akik kételkedtek abba, hogy pusztán a jószándék vezérli a férfit. Voltak pletykák az otthonaiban uralkodó körülményekről is, de mégis két évtizeden át működött. Engedélyek nélkül! Ne felejtsük el, hogy soha nem jegyezték be szociális ellátóközpontként, hajléktalanszállóként, betegek, idős emberek vagy fogyatékos személyek gondozására alkalmas intézetként. És ezt mindenki tudta. Pașca soha nem titkolta, ugyanakkor nyíltan el is utasította, hogy törvényes, intézményi keretek közé terelje a tevékenységét.

Tudták ezt az állami intézmények is, mégis hozzá küldtek kórházakból, börtönökből, szociális központokból olyan személyeket, akiknek egyszerűen nem találtak helyet az állam védőhálójában. A „senki fiai és leányai”, akiket a szociális rendszer cserben hagyott, miközben éveken át cinkosként tette legitimmé azt a tevékenységét, amit most egyszeriből fölszámolnának bűnszervezet címszó alatt.

Hogy az elszámoltatás megáll-e Pașcánál, vagy az állami intézményeket is górcső alá veszik, még nem tudni, de ez az ügy bizonysága annak mennyire feneketlen a kiszolgáltatottak szociális védőhálója. És marad persze a kérdés: hogyan tovább, mi lesz azokkal az emberekkel, akiket az állam húsz éven át lepasszolt egy „bűnszervezetnek”, mert nem tudott megoldást kínálni az elhelyezésükre?