Mintha csak a naponta szűkülő fényrésre koncentrálnának, úgy pörögnek fel az őszi mezőgazdasági betakarítás után a kampánygépezetek: gondolná a titkos háttér-összefüggésekre fittyet hányó szkeptikus, hogy a fény emberei kurblizzák e masinákat; napvilág tudnak csak létezni, onnan veszik a löketet, az energiát. Pedig dehogy, sőt dehogy-dehogy.  A kapkodás az első látványos jele annak, hogy vesztésre állnak a dolgok. Következzék mindjárt két vaskos példa, éspedig:

1. Az igazságügyben eszközlendő  módosításokról már minden elhangzott, mit a jelzős szerkezetek tárháza elbír, ezért az összesen 294 oldalas, immár publikus szövegtestet nem illetem újabb minősítésekkel, hisz erre vannak a jogtudorok és a Tudorélek, meg ráadásnak a Velencei Bizottság. Bár ez utóbbit mintha kihagyná a képletből Liviu Dragnea, aki úgy véli, lesz idő utólag is megejteni, ha már muszájkodik a neves testület, a korrekciókat. Mikor 2016 decemberében fölényesen tartolt a párt, s annak élén Dragnea, egyikük sem gondolta, hogy a kormányzás első esztendejét az igazságügy tematizálja majd, s mintegy zavaróállomás a Szabad Európát egykoron, alaposan torzítja-gyengíti a sikerpropaganda vívmányanyagainak üzenetét. A játszmákban és manipulatív testcselekben edzett teleormani politikus veszített ruganyosságából, bemerevedett, és egyre inkább egy csőlátással küszködő hajszolt nagyvad benyomását kelti. (De ezt már az etológusok dolga kideríteni, mennyire görcsölnek az izmok, ha a hajtók kurjantásai egyre közelebbről hangzanak fel, s elszórtan egy-egy puskalövés is eldördül már). Miért fontos ebben a rohanatban Liviu Dragneának, hogy még az idei parlamenti szesszióban levizsgázzon igazságügy-menedzsmentből? Ha költői lenne a kérdés, akkor ez a cikk szonettbe szerveződött volna, de mivel pőre és próza(i), a választ decemberben valahol a közepén megleljük. Akkorra ígérte  ugyanis Tudorel Toader, hogy véget vet a DNA-sagának: talányosan fogalmazott a tárcavezető. Már van véleménye úgymond, de még kivár, több infót gyűjt és...innen két hipotézisre merészkedem; vagy meneszti Kövesit, vagy az eddigi nyomást fokozva elér valamit, amiért az első variáns már nem célszerű. Toader bezzeg nem kapkodja el, ő módjával gyorsít, taktikusan temporizál.

2. A gazdaságban eszközölt döntésekkel már megint a ritmusnál akad ki a mérőműszer: a sebtében összehozott 4,1 százalékos deficit gyors ellenintézkedéseket követel. Ezért leend, a legfrissebb bejelentés szerint már október végén költségvetés-tervezetünk. Usain Bolt csóválná a fejét, ilyet a jelenkor gazdaságtörténetének hazai krónikásai se jegyeztek még, hogy október 31-re (no nem, azért mégse a reformáció napjára), de  legkésőbb november elején már készen áll a centenáriumi esztendő büdzsé-tervezete. Mellyel majd Mişa mackó a parlament elé vonul, és a tőle telhető  minimális bakikavalkáddal elő is adja a „plánt”.

És ebben az ütemben, ha bírjuk szusszal, hamarosan célba érünk, mely egyben e zsörtös szövegre is pontot tészen; a feszültség kedvéért egyből hármat…

Fotó: cotidianul.ro