Amint független statisztikusoknak sikerült kideríteniük, az elmúlt esztendő során a román államvasutak személyszállítási részlege (ágazata-bogazata) mindösszesen hét hónap és kilenc nap késést halmozott föl.

Egyszerűbben kifejezve a valóság részegységeinek összefonódását: ha egy személyvonat, tegyük fel, január elsején indult útjára, akkor az augusztus 9-én ért célba. Ez a rekord minden rettegett vonatos matekfeladványt meghalad, hiszen soha nem gondoltak a jámbor tankönyvszerzők ilyesféle szöveges példára, mint amit a román vasút évenként produkál zavartalan, kedélyes balkáni hangulatban.

Ellenpéldaként a zsúfoltan cammogó indiai/pakisztáni pária-szerelvények hozhatók fel. Lassan araszolnak azok is, de legtöbbször halálosan.

Na igen, überelni lehet a dolgot, a honi vonatok halálpontosan is közlekedhetnének: a menetrend szerint haladók a kiírt időre befutnak, csupán annyi különbséggel, hogy a 2012-ben elindított szerelvények 365 nappal később, 2013-ban azonos naptári napon, órában és tizedmásodpercnyi pontossággal fékeznek a célállomáson.
S ha már ennyit késnek a vonatok, ennek a ténynek a vasúttársaságot arra kellene sarkallnia, hogy növelje az étkező- és hálókocsik számát. Legyenek klubvonatok és óvodavonatok. Mozgó egyetemi előadótermek. Növelje a kényelmet, a kéjt, ami a hosszabbított utak elviseléséhez szükséges.

Tekintve, hogy a mobiltelefonhálózat szinte országos lefedettségű, és az internetes nagysebességű világkommunikáció megoldottnak tekinthető, a vonatokon rekedt utasoknak kár türelmetlenkedniük, ugyanis hacsak nem családi vagy szerelmi ügyekben utaznak – ahol is a személyes jelenlét, hogy úgy mondjam elengedhetetlenül szükséges –, elintézhetik az időközben felmerült ügyeiket a világhálón keresztül-kasul, sűrű hallózások közepette a szerelvények fedélzeti matracáról, éttermi asztalai mellől is.

Mi több, ha jól belegondolunk, amennyiben tényleg fölösleges a személyes jelenlét, akkor nem kell fölutazni a fővárosba, a főminisztériumba vagy országos főközpontba, elegendő egy kiadós telefonálás otthonról is, interneten megnézhetők az utasítások, eredmények, leteremtések, fegyelmik, elegendő bankunkból átutalni gyorsítva a korrupcióra szánt pénzeket valamelyik off-shore számlára a Kajmán-szigeteken, ahol minden kajmánok működtette bankban talpig Lacoste-ba öltözött bankárok kapják be a betétet és öklendezik ki a kivétet.

Végeredményben a vonatközlekedést nyugodtan le is lehet építeni, ha ekkora kényelemmel elintézhetők a közügyek, a parlamenti képviselők lap-topjukon követhetik az ülést, amelyen csak a fővárosiak és a buzgómócsingok vannak jelen, a képviselő és szenátor a szobájában ülve bejelentkezik felszólalásra, amit a többiek megkontrázhatnak saját lap-topjukon keresztül. A képviselő egész nap a választókörzetében tartózkodhat, az államkassza milliókat spórol meg a vidékiek utaztatási és lakhatási költségeinek elmaradásával, az unió elégedett lesz Romániával.

Ma már úgyis a közutak forgalma a trendi. Ott látszik meg az egyéniség, a kezdeményezőkészség, ki milyen veszélyesen tud előzni, hogy tud gyorsulni és függőleges ujjal átmutogatni a másik kocsisor felé.

A vonaton nem lehet hetvenkedni vadonatúj, személyre szabott és felspécizett Lamborghini mozdonnyal vagy ókonzervatív Bentley-gőzpedállal.