Az Európai Unió intézményei nem arról híresek, hogy túlságosan is sokat törődnének azzal, hogyan érvényesülnek az EU-ban a kisebbségi jogok. Még annyit sem törődnek, mint a kultúra támogatásával. Azt pedig Brüsszelben szokták elmondani az európai hivatalok hatás- és érdeklődési köre iránt érdeklődőnek, hogy művelődésére annyit költ polgáronként évente az EU, mint amennyit egyetlen nap szarvasmarhánként.

Az EU-s kisebbségvédelmi keretegyezmény azonban előrelépést jelenthet!

Kétségtelenül az elmúlt hetek és talán az évtized legfontosabb fejleménye, hogy az európai kisebbségek érdekvédelmi szervezetei összefognak. Élnek a polgári kezdeményezés jogával. (Az Európai Unió tavaly április elseje óta teszi lehetővé, hogy polgárai a kezdeményezés jogával éljenek. Olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat. Az előírt egymillió aláírásnak hét különböző tagországból kell származnia, továbbá mindegyikben 750-szer annyi aláírást kell összegyűjteni, mint amennyi európai parlamenti képviselője van az illető tagállamnak.) Megpróbálják rávenni Brüsszelt, ismerje el, hogy szükség van a kisebbségvédelmi kerettörvény kidolgozására elfogadására.

Idehaza eközben más, jelképes cselekedetek kommentálása foglalja le a közbeszédet. A magyarok hatalmas táblát helyeznek a román nemzetiségű prefektus ablaka előtt, amelyen az áll, hogy “ez itt Székelyföld”. S úgy örülnek, mint Karinthy Frigyes kisfiúja, aki amikor felszaladt a homokbucka tetejére, megkérdezi a papájától, hogy ő most már fent van?! Aztán a prefektus takarja el a Terra Siculorum táblát egy hatalmas trikolórral, s ő is úgy örül, mint a székely szólásban a bolond a fakorcsolyának. Ám akkor dörzsöli igazán a kezét, amikor ismeretlen tettesek, lehetnek szélsőjobbos székelyek, felbérelt románok vagy akár maga a Nemere, megszaggatják a zászlót, s fellobog a bukaresti hírtelevízió háza táján is a nacionalizmus lángja. Van amiért tüzelni nagyrománnak, nagymagyarnak.

Pedig az erdélyi magyaroknak másról kellene beszélniük.

Arról például – vagy inkább elsősorban –, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) önállóan és külön-külön próbál élni az európai polgári kezdeményezés lehetőségével, hogy az Európai Unió alkosson jogszabályt a nemzeti kisebbségek védelméről.

Miközben sem az erdélyi magyar politikai alakulatokkal, sem a romániai kisebbségek képviselőivel nem tud együttműködni – utóbbiakkal azért, mert ők mindig a román többség többségéhez, a mindenkori politikai hatalomhoz idomulnak –, az RMDSZ jelentős eredménnyel kecsegtető külkapcsolatokat épített az európai őshonos kisebbségek szervezeteivel. Keretszabályozási csomagot készített elő az Európai Unió nemzeti kisebbségeinek a védelmére, amelyet az Európai Bizottsághoz benyújtandó polgári kezdeményezés szövegéhez csatolhat. Az RMDSZ nemzetközi kapcsolatokért felelős titkára, Vincze Loránt elmondta, hogy a tervezetet az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) Dél-Tirolban tartandó júliusi kongresszusán fogadják majd el. A kisebbségi európai állampolgári kezdeményezés elindításáról már aláírta az egyezményt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, Richard Theiner, a Dél-tiroli Néppárt és Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke.

Vincze Loránt szerényen jegyzi meg, noha oka volna erre büszkének lenni, hogy „Európa két nagy nemzeti közösségének legitim képviselete és a több mint kilencven szervezetet képviselő FUEN már jelentős európai kisebbségi szolidaritást jelent.”

A polgári kezdeményezés mögött a Szövetség két év munkája, tanácskozások, egyeztetések, viták állanak – mondja Vincze Loránt. És olyan szakértők, akiktől idegen a nemzetpolitikai kinyilatkoztatásokra alapozó imidzsépítés.

Hogy Vincze Loránték jól dolgoztak, arra az is utal, hogy a múlt héten tartott brüsszeli zárt körű értekezleten a kisebbségi és európa-jogi szakértők úgy véleményezték, helytálló a kisebbségi polgári kezdeményezésről szóló RMDSZ elképzelés. Jan Diedrichsen, a FUEN igazgatója is kiemelte az Európai Parlament támogatásának fontosságát a kisebbségi kérdés megoldásában, és üdvözölte az RMDSZ európai parlamenti képviselőinek vállalását.

Noha tudjuk, hogy közülük ki és mire vállalkozott, maradjunk ennyiben! Főként azért, mert Winkler Gyula nemrég hangsúlyozta, hogy az aláírásgyűjtés sikeréért az európai kisebbségek összefogására van szükség.

Még az erdélyi magyar kisebbségi szervezetek összefogására is. S ha a dél-tiroliak, a katalánok, a baszkok, a dániai németek, a németországi dánok jónak látják az RMDSZ kezdeményezését, miért ne fogadhatná el az Erdélyi Magyar Néppárt, a Székely Nemzeti Tanács? Miközben Európa kisebbségeivel az RMDSZ a főcsapást keresi, miért bolyongana egymagában a két szervezet a bürokrácia dzsungelében?