Magnus Carlsen épp születésnapján lett sakkvilágbajnok. A huszonhatodikon. A zseni és a providencia New-York-i légyottja nem több apró hírügynökségi színesnél, ürügynek viszont jó: napi adagokban letudott játszmáinkra és a mögöttük álló döntésekre gondolni. Az év végi summázások divatján innen és túl.

Állandósult választási kampányban zajlunk: ébredés pontban vagy halasztva; reggeli kávé cukorral/mézzel/csak koffeinnel vagy tejjel; munkahelyi teendők rangsorolása; most az olajbogyós kenyeret, vagy a rusztikus-magvasat emeled le a polcról; balettre vagy úszásra járjon-e a gyerek (addig is, míg a vízibalett választható lesz); melyik cikket olvasod el, az első oldalról vagy éppen hátulról lapozol bele; meccs, doku, koncert – ahogy a távirányító pásztáz az esti sávban.

Döntéshelyzet. Arról szól, hogy közel kerülj a fekete-fehér bábokkal bevetett táblához. Lejátszhatod a partit fejben, a levélsakk is sajátos izgalmakat tartogat, de egyik sem fogható ahhoz, amikor odaülhetsz az asztalhoz. A fehér kezd, és állítólag ezzel máris lépéselőnyben van. Gyakorlatilag a fekete, ha jól taktikázik, kicsikarhat egy döntetlent. Győzelemmel felérőt. Minden lépés a maga gondolkodási idejével.

A villámjátszmáknál gyorsabban ketyeg a sakkóra, hatványozódik a választással járó rizikó. Edzett játékosok erre is felkészülnek: mentális technikákkal az időhiány szorítását állni. Ebben szinte már középhaladók, ha nem éppen jók vagyunk: kilencven éve hogy időt nyerünk. Ezzel állunk nyerésre miközben levették bástyánkat, huszárunkat, és a gyalogok sora is ritkásabb. Egyre.

És visszaülünk az asztalhoz, akkor is, ha újra a sötét bábokat sorsolták ki nekünk. Már megint. Mert a patt, ha kiharcoltuk, újabb időbónusz: lehetőség a taktikaváltásra, az újabb nyitásokkal és végjátékokkal való kísérletezésre. Négy évnyi gondolkodási idő luxus, de ennyi gyűlt fel. Bőven belefér az összes variáns latolgatása, sőt azok kombinációinak kimerítése. Most tél van és –néhol – hó és (kampány)csend és… satöbbi.

Magnus Carlsen kezet ráz kihívójával a sakktábbla fölött, nem ujjong, gesztusai visszafogottak, de látni, hogy felszusszan. Hétfőn reggel szeretnék kicsit Carlsen lenni. Csak amíg a kávét elkortyolom. A feketét.

Fotó: 4ever.eu