Bogdán Tibor: Gazemberség
Végre egy belevaló belügyminiszter – mondaná az ember az új tárcavezető, Radu Stroe kijelentése kapcsán, miszerint soha nem hite volna, hogy ennyi gazemberség létezhet a rendőrségen. Végre egy belügyi tárcavezető, aki beismeri, nem pedig leplezi a tárcájában végbemenő törvénytelenségeket.
A felismerés értékéből csak alig von le valamit az a tény, hogy belügyminiszter úr eddig bizony meglehetősen naiv lehetett, ha csak most világosodott meg.
Mert ha tárcavezetőként nem is, de egyszerű emberként talán mégis csak találkoznia kellett bűnözőkkel némi pénzmag fejében derűsen együttműködő rendőrökkel; a hajtási engedélybe dugott csúszópénz hatására megszelídülő zsaruval; cigaretta-, alkohol- és embercsempészekkel szövetkező hekusokkal; a Jugoszlávia elleni embargó alkalmával Zsombolyán a kőolajcsempészek csónakjait biztosító fakabátokkal.
És ha nem is találkozott személyesen ilyen rendőrökkel, de hát újságot csak olvas...
Így bizonyára tudnia kellett arról is, hogy a tavaly megölt japán diáklány halála kapcsán harminc rendőr ellen indult vizsgálat, egyet pedig a gyilkossal való cinkossággal vádolnak. Az sem titok senki előtt – így nyilván Radu Stroe előtt sem –, hogy a rendőrök ártatlan embereket vernek meg (holott bűnöseket sem lenne szabad), egyeseket halálra, ki tudja miért, alighanem csak a szolgálat unalmas óráit elűző szórakozás kedvéért.
És aligha lehetett titok előtte az is, hogy miért késelte meg az egyik rendőrfőnököt egy – rendőrnő. Mert hatalmával (vissza)élve a főnök több alkalommal is megerőszakolta, sőt, „rászabadított" más rendőrfőnököket is, ideértve egy ügyészségi főfelügyelőt is. Hadd érezze a szerencsétlen rendőrnő, hogy tisztelnie kell a feljebbvalót!
Mindenki előtt világos, hogy a rendőrök amolyan kivételezett kasztnak tekintik magukat, akik főnökeik védelme alatt bármit megtehetnek, cserében persze engedelmesen kiszolgálják minden kényüket-kedvüket – mert jót csak jótett helyében lehet kapni.
Mindezekről tehát nyilván a miniszter úrnak is tudnia kellett.
Így tehát Radu Stroe némi jóhiszeműséggel, vagy mondjuk hiszékenységgel, esetleg gyanútlansággal, netán félrevezethetőséggel, vagy egyszerűbben: gyermekdedséggel mindenképpen megvádolható. A lényeg azonban most már az, hogy ütött a rendőrségi bűnözések, törvényszegések, megvesztegethetőségek órája, hiszen a miniszter úr felismerte: bizony, ennyi gazemberség van a rendőrségen.
Csakhogy Radu Stroe kijelentését tovább hallgatva elül az emberben a remény. A tárcavezető úr a gazemberségeken csak azt értette, hogy egyik beosztottja betegszabadsággal bújt ki a miniszteri meghallgatás alól – pedig még egy államtitkár előtt is megígérte, hogy ott lesz a találkozón. Igaz, a tárcavezetői döntés értelmében többé nem dolgozik a rendőrségen.
„Nem hittem volna, hogy a Román Rendőrségen ennyi gazemberség megeshet." A miniszter úr felháborodását hallgatva magam is alig hiszem, hogy ekkora gazemberség, bizony, megeshet a román rendőrségen!