Kevés az összefüggés a kettő között, de én egymás után olvastam róluk, s így együvé kívánkoznak, közös bennük a nyugtalanító, harcra való en masse felkészülés: Litvánia kormánya hetvenöt oldalas könyvet adott ki gerilla hadviselésre készülve egy orosz invázió esetén, Örményország új védelmi minisztere pedig a nemzeti (nemzetnyi értelemben) hadsereg felállítását sürgeti. A litván túlélőkönyv, amelyet harmincezer példányban osztogattak, a harmadik kiadvány, amely a kis balti ország polgárainak nyújt partizánharc-alapelemeket. Van benne: réteges öltözködés, kellő kondomfejadag, nedvestörlő-mennyiség, ivóvíz-tárolás, orosz harckocsik és páncélozott csapatszállítók felismerése, harci sérülések ellátása, és még rengeteg tudnivaló. Az oroszoknak nem kell három nap, hogy az országon átmenjenek, így ez a kiadvány hasznos lehet, de itt valójában az a szkepticizmus nyilvánul meg, amely a többi balti országot is belülről feszegeti: mennyit ér itt a NATO, ha nem csak verbális elrettentésről van szó, hanem valós ellenállásról? Ismét jogos kérdés, ha pánikosnak is tűnik, és ha kevés is a valószínűsége, hogy Moszkva ennyire és teljesen megbolonduljon.

A másik eszkalációs lehetőség távolabbi, Örményországban mutatkozik: az itteni épphogy munkába kezdett új miniszterelnök még frissebb hadügyminisztere teljes gőzzel működik egy nemzeti hadsereg projekt megvalósításán. Vigen Szárkiszján nem nemzeti reprezentativitásban gondolkodik,  amikor a „nemzeti”-ről beszél, de azt érti, hogy a hadsereg mindennek része legyen, ami a nemzetet jelenti, és fordítva is. A teljes lakosságot kapcsolatba kell hozni a hadsereggel, az út ebben az irányban az, hogy csak ilyen tudományos, gazdasági, ipari és szociális projektek dőljenek mindenhonnan a civil társadalomra. A hadsereg egyszerre iskolája és tanoncterepe kell, hogy legyen a szociosznak, a kormányzás alapja, és a seregszerű elképzelés és patrióta továbbképzés bizonyuljon a hazai és szórvány-örmények alapvető mindenségének. Az áprilisi négy napos háború után mindenképpen eltörlik az egyetemi hallgatók mentesülését a sorkatonai kötelezettség alól, illetve bevezetik a nők sorkatona-képzését.

Megérjük, hogy a kormányprogram által és a civil szociosz által demokratizálódik a hadsereg. De az meg milyen? Megérjük, hogy ez nem hasonlít semmire sem, ami a baráti Oroszországban zajlik, azaz a felszínen a kisszámú, mobilis, profi egységek támogatása, valójában azonban az általános sorkötelezettségtől való függés. És megérjük, hogy a nyakig rahátban lévő, a török-orosz restart miatt is szorongatott Örményországot épp az segíti ki, hogy a hadsereg a civil oldalról egyre több megrendelést kap. Az megint milyes csoda?

Nyugi van, mert itt a tél, háborúzni az orosz oldal csak száraz langymelegben szeret, így tavaszig csak készülni kell szépen. Ha nem is lesz háború, a készülés az mindig szuper. És nyugi van, mert ha nem is kell a garast Moszkva mellett olyan nagyon letenni, a gazdaságnak tán jót tehet, ha militarizált a nagyséma. Igaz, még nem sejtett módon jót...

Fotó: estiujsag.hu