A hét híre kétségtelenül az, hogy a FIFA fegyelmi bizottsága súlyosan büntette a Magyar Labdarúgó Szövetséget és a magyar válogatott igazi szurkolóit: a március 22-i vb-selejtezőt, a magyar–román mérkőzést zárt kapuk mögött kell megrendezni. Az ok: tavaly augusztusban az izraeliek elleni barátságos meccsen a magyar ultrások kiviselték magukat. Több futballhuligán már az izraeli himnuszt is kifütyülte – ez ugyan nem szokatlan a stadionokban, az ellenfél himnuszát a hazai szurkolók szokták pfujolni –, de olyasmiket is skandáltak, hogy: „Indul a vonat Auschwitzba!" Amikor pedig gólt rúgott a magyar válogatott, az ultrások „Mocskos zsidók!" kiáltással ünnepeltek, a nézőtéren iráni zászlókat is lengettek.

A FIFA először alkalmazta a zéró tolerancia elvét, amit Sepp Blatter így fogalmazott meg: „Nem lehet rasszizmus a stadionokban. Büntetni kell azokat a csapatokat, amelyek nem képesek megregulázni a szurkolóikat."

Lehet szidni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget, Blattert, kettős mércét emlegetni, mármint azt, hogy a moldáv, román szurkolók korábbi magyarellenes megnyilvánulását elnézte a FIFA, a magyarokét pedig a lehető legsúlyosabban bünteti. De nem érdemes! Mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Bulgáriának is üres lelátókkal kell lejátszania soron következő vb-selejtezőjét, mivel a Dánia elleni mérkőzésén a drukkerek a csereként beállt színesbőrű Patrick Mtiligiát minden labdaérintésénél hangosan kifütyülték.

Lehet összeesküvés-elméleteket gyártani. A Román Labdarúgó Szövetség elnöke, Mircea Sandu az UEFA elnökének, Michel Platininek jó barátja, így utóbbi elintézte, hogy a román válogatottnak könnyebb legyen a dolga Budapesten, az első számú rivális otthonában. Akár így van, akár nem, egy valami biztos: a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek példát kellett statuálnia – nagyon fáj, hogy éppen velünk magyarokkal teszik, és éppen a románok elleni mérkőzés előtt –, mert elejét kell venni annak, hogy a gyűlölködés a lincstereppé változott virtuális világból átömöljön a lelátókra, s onnan az utcára.

Abban az évben, amikor az Európai Unió átvehette a béke Nobel-díjat – mindenekelőtt azért az hatvanhét évnyi békéért, amely az öreg kontinensen megtelepedett –, soha nem mért erősségű gyűlölet mételyezte meg a számítógép-felhasználók világát.

Sokan és sokáig legyintettek rá. A szólásszabadság megsértését látták abban, ha valaki igyekezett volna gátat szabni a névtelen és felelőtlen, a való világban vállalhatatlan vélemények áramlásának.

Pedig nem akárki és még időben kongatta a vészharangot! Cass Sunstein, Barack Obama amerikai elnök főtanácsadója már az ezredforduló évében figyelmeztetett arra, hogy az interneten a legtöbb felhasználó olyan információkat válogat ki, amelyek közel állnak a nézeteihez, s emiatt a közügyek iránt érdeklődő internetezők egymástól elzárkózó, egymást egyre kevésbé megértő és egymást egyre merevebben elutasító méhkasokba tömörülnek. „Sokan a saját ízlésüknek megfelelő fórumok látogatására szorítkoznak. Liberálisok csak liberális, mérsékeltek mérsékelt, konzervatívok konzervatív, neonácik neonáci oldalakat olvasnak" – írta még 2000-ben Cass Sunstein.

A budapesti ultrások közül jónéhányan éppen ennek a lincsterepnek a produktumai, amelyről maga a Web 2.0 korai főideológusa, Jaron Lanier most úgy látja, hogy nem a szabadság kiteljesedését hozta el, hanem virtuális lincselő bandákba szervezte a máskülönben talán jóravaló embereket. Lanier szeretné eloszlatni az interneten támadó méhkas-mentalitást, mielőtt beszippantana mindannyiunkat, tönkretenné a társadalmi-politikai diskurzust, ellehetetlenítené a kompromisszumokhoz vezető párbeszédet és társadalmi kataklizmába torkollana.
Hogy hová vezethet a fiatalok virtuális világban eltanult és elmélyített idegengyűlölete? Történhet csupán annyi, hogy emberek ezreit fosztja meg egy fantasztikusnak ígérkező labdarúgó mérkőzés hangulatától. „Csak?!" Ugye érzed, kedves Olvasó, hogy milyen dimenziói vannak e csupánnak?

Hogyan lehetne ezt a jövőben elkerülni? Sajnos, szkeptikus vagyok: sehogy! A FIFA büntetése is csak méginkább feltüzeli az antiszemitákat, soraikba tuszkol az egyébként jóravaló emberek közül is jó néhányat.

Kiengedtük a szellemet a palackból, s világunk az elkövetkező évtizedben biztosan a gyűlölet világa lesz. Reménykedjünk, hogy a virtuális lincsterep nem válik valóságossá is. Noha Lanier nálam is borúlátóbb: ha a tömeges fellépésre sarkalló társasági oldalak fókuszálni tudják az egyének frusztrációját, ez társadalmi katasztrófához vezethet.