Sejted / sejtem, hogy ez mi, de azért jobb, ha előveszek egy szakkönyvet. Az A. S. Hornby-féle Oxford értelmező kéziszótárban (Bp., 1989) nincs meg ez a szóösszetétel, de a ’well being’ igen: health, happiness and prosperity. Vagyis: egészség, boldogság, prosperitás. Ez utóbbira a Bakos-féle idegen szavak szótára három szinonimát ad: jólét, vagyonosodás, gazdagság.

A Tinta Könyvkiadó könyvecskéje (Minya Károly: Új szavak, I. Bp., 2007) így határozza meg: „wellness [velnesz]: szóvegyülés (a ’well being’ = jól levés és a fitnesz szavakból). Egészséges életmód, testi-lelki harmónia, egyensúly, jó közérzet; életstílus és életfilozófia…” Modern korunk egyik falrengető meghatározásával zárja le: „alapelve, hogy az egészség több mint a betegség hiánya.” Ez kb. azt jelenti, hogy ha minden orvosi látleleted tökéletes, de nem tudod megtörölni a feneked, akkor mégsem vagy egészséges. Ergo: wellness = egészség + fenéktörlés.

S hogy a fitnesz se lógjon a levegőben, ide másolom annak a meghatározását is (Minya Károly). Fitnesz = testedzéssel megteremtett egészség, kondíció, erőnlét, frissesség, ill. az ezt szolgáló torna. A kapcsolódó példamondat: „A fitnesz azt is jelenti, hogy jól érezzük magunkat a testünkben.” Világosabb a napnál, tekintve, hogy magánkívül lehet az ember, de a testén kívül nem.

Nem folytatom, mert süppedős területre tévedtem.

Ha egy szálloda reklámjában a wellness szót olvasod, az minimum négy csillagot jelent és ennek megfelelő árszínvonalat, de azt nem, hogy ha átléped a hotel küszöbét, akkor rövidesen egészséges leszel. Inkább csak azt jelzi, hogy ’itt a gazdagok próbálnak gyógyulni’, nem kevés pénzért.

Minek utána ilyen könnyedén sikerült abszolválnunk a mai nap első feladatát, ismerkedjünk meg a klasszikus wellness új vadhajtásával. Analóg világunkba már régóta betört a digitális szemlélet, de a tízes számrendszert (szerencsére) még nem tiltották be, ennek okán a konzervatívokat is élni hagyják (ki tudja meddig). Felidézném a digitális karórák körüli hajcihőt (11:48 = pálcika – pálcika – fordított szék – hóember), s azt a boldog pillanatot, amikor a felsőbb szervek úgy döntöttek: nem számít bűnnek kis és nagy mánussal fölszerelt órák birtoklása és használata. (Ennek okán – Gott sei Dank! – újra föllendült a svájci óragyártás.)

Ám most ismét változik valami.

Az új korszak a DJ-kel kezdődött. A disc jockey – jobb híján lemezlovasnak fordították / ferdítették – előtti korszak mérföldkövei: Cseke László (Tinédzser parti) és Komjáthy Gyuri bá (Csak fiataloknak), a Supraphon lemezjátszók és a Tesláról nevezett orsós magnók. A későbbi ’kazi’ után már gyorsan érkezett a CD-player, most talán már az MP4 a menő, de meglehet, hogy az is már a hetedik szinten van. Nem győzöm követni. Leragadtam az analóg hangszereknél és a Mezzo közvetítéseinél.

A nagy változás gyermekét nem lehet DJ-nek nevezni, noha a digitális jólét két szava is ezekkel a betűkkel kezdődik. Majd csak megoldják, hisz perceken belül ebből is kialakul valamilyen fetisizált divatáramlat. A jelszó még nincs meg, de csak napok kérdése, hogy a digitális jólét kormányzati felelőse kimondja a jelszót: ahol nincs wifi, ott nem lehet digitális jólétről beszélni, előre hát a száz százalékos lefedettségig – mely nem egyéb, mint a fényes jövő záloga!

Ezt értem, de mi lesz az analóg jóléttel: munkahely, mindennapi kenyér, méltányos fizetés, lakás, biztonságos jelen és jövő?

A minap egy másik mosolygós kormánymufti jelentette be, hogy lassan hozzánk is elérkezik az a boldog korszak, amely Nyugaton már általánossá vált: a kölyök tablettel a hóna alatt megy a suliba, nem kell tankönyv, irka és irón, éljen a digitális bunkóság. (Nem vagyok jártas a kütyük világában, ezért megkérdezem: a tablett az egy hímnemű tabletta?)

Erről az jut eszembe, hogy húsz évvel ezelőtt két – azóta is a pályán levő – budapesti újságíró jött el hozzánk megnézni: mi lett a sorsuk az erdélyi falvaknak küldött számítógépeknek és a megajándékozott jámbor magyaroknak. (Az ajándékozási akciót az akkori magyar kormány pénzelte.) Elmesélték parajdi élményeiket, többek között azt, hogy tíz-tizenöt év körüli csemetékkel volt tele a terem, s két nap alatt a világ összes pornó-honlapját megnyitották már a leleményes székely ifjacskák.

Érzem az új szelek erejét, s azt is tudom, hogy ha a fejlődés mozdonya elé lépsz, éppúgy eltipor, akár a felcsuti kávédaráló. Mindezek ellenére úgy vélem: okosabban kellene bánni az eszközökkel és lehetőségekkel.

Tapasztalom, hogy a számítógép (komputer, PC) átvette az uralmat, de oda is betolakodott, ahol semmi keresnivalója (pl. oktatás), mert csak bonyolítja az emberek életét. Úgymond az információ századában élünk, a suliból PC-rágcsálók serege bújik ki minden júniusban, mint csirkék a tojásból, de csak a képernyős telefonok simogatásáig jutottak el, szaktudásuk a nullácskát is nehezen éri el.

Honnan tudom? A szakember mondotta: „Óriási veszélyforrásnak érzem, hogy a digitális eszközök használata kimerül az ’olvasásban’. Mert ami ma a gyermekek számára vonzóvá teszi ezeket az eszközöket, az valójában nem azokat a képességeket fejleszti, amitől ők felnőttként jobban fognak tudni boldogulni. Attól, hogy megtanulják interaktív eszközökön nézni a mesét, valójában még mindig csak a tartalomfogyasztást tanulják. Ami fontos ugyan, és egyben egy jó belépési pont is a digitális világba, de ez csak az első lépés.” (HVG, 2016. jún. 9.) – Ez még csak amolyan digitális ábécé, ami csupán arra jó, hogy az emberpalánta digitális fogyasztó lehessen: el tudjon játszogatni a képernyős marhaságokkal és dependenciát fejlesszen ki magában a marhaságok iránt. Feljebb kellene lépni: digitális írástudásra lenne szükség – mondja a szakember.

Ezek után nem csoda, hogy Kis-Magyarország azonnal állást tudna adni 30 ezer szakképzett informatikusnak. Szabad ebből azt a következtetést levonnom, hogy a válság illata lengi körül a komputer-korszakot? (S akkor a vírusgyártók és hackerek tevékenységéről még egy szót sem ejtettem.)

A mesének még nincs vége, de sajnos nem látok megnyugtató végkifejletet.

Az össznemzeti digitális jólét bejelentése utáni héten – szintén az M. Kir. tévében – egy pszichológus néni hívta föl a figyelmet arra, hogy micsoda borzalmakat hoz a digitális közeljövő, s milyen veszélyeket kreálhat az a szülői magatartás, amely ’elektronikus bébiszitternek’ használja a kritikátlanul reklámozott PC-ket. Érvelései között szerepelt az is, hogy a csemeték nem tudnak szelektálni a tálcán kínált információk között, s ebből felbecsülhetetlen bajok származnak.

Az 1990 óta áttelepült ismerőseim körében négy fiúgyermek (tizenöt-huszonhét évesek) jutott el a ’digitális jólét’ csúcsaira. Napi tizenkét-tizenhat órát ülnek a képernyő előtt, kólán meg csipszen vegetálnak, és ’digitális tartalmakat fogyasztanak’. A szülőknek nincs eszközük, amellyel visszavezethetnék csemetéiket az analóg világba.

Az analóg jólét kockázatairól és mellékhatásairól már vannak fogalmaink, a digitális jólété csak most kezdenek körvonalazódni. Ez utóbbiak sem jobbak a Deákné vásznánál!

Fotó: cloudfront.net