Ha Hollande francia államfő jő, nem kell feltétlenül megelégedni azzal, hogy Vidombákon megnézte magának az egykori Eurocopter Super Pumát, amely most Airbus, de volt már Aerospatiale is, s aminek harci neve Cougar. Ne meneteljen a vérnyomás, ha Párizs szeretné magához édesgetni védelmi költségekben Romániát, s ez nem verseny (hogyan is lehetne az a védelmikiadás-kolosszussal szemben!), csak szeretnék, ha minden úgy maradna, ahogy azt a frankofil, frankofon ígéretek eddig is látszani engedték. Főleg, ha jócskán fűszerezettek NATO (US) iránti stréberséggel, ami azt jelenti, hogy Románia azok közé az országok közé tartozik(van vagy öt), amelyek hajlandóak GDP-jük két százalékát fegyverkezésre költeni.

Nem sok? Lehet, de érdemes a múlt évi, az oktatásügynek odalökött négy százalékhoz mérni – ami még mindig nem a kért hat százalék. Nos, a vendégnek tetszett, hogy itt lehet beszélni egy közös európai hadseregről, egy még tündéribb közös EU-hadiiparról, két olyan mitológiai képződményről, amelyek már akkor kellettek, amikor még csak a délszláv régió vagy az USA akcióinak kezdeti afgán menekültjei jelentettek biztonságpolitikai problémát, amikor Oroszországot még csak Európát „gázfegyverrel” revolverező nyugtalan, de agyaglábú óriásnak tudták.

François Hollande nem csak önmagát pozícionálja az államfői visszatéréssel egyre aktívabban foglalkozó Sarkozyvel szemben, de próbálja kihasználni azt a (látszólagos) előnyt is, amelyet a Brexittel Anglia szinte tálcán szállít. Miért ne akarná azt a látszatot kelteni, hogy Franciaország Uniós és európai vezér, előbb Németország mellett, majd azt cserélően? Annál inkább, mert az angol kilépés azt is jelenti, hogy kevesebben számítanak adott esetben Londont botlasztó, saját gesztenyéje után néző politikájára abban a nagy-egységes Uniós hadseregkérdésben, amely annyi mézes álmot és annyi keser-reális ébredést adott pihenő döntnökfejeknek.

Hollande valahol a Pumás Vidombák előtt-után arra is ígéretet tett, hogy a haderő kérdését teljes súlyával képviseli a pozsonyi rendkívüli uniós csúcson. Ennek a kijelentésnek itt, ahol az előd-Sarkozy és a pre-Johannis Băsescu aláírták a Franciaország és Románia stratégiai partnerségére vonatkozó dokumentumot (közös biztonságpolitikai aggodalmak tárházát), volt hatása, de Pozsonyban...

Pozsonyra – minden ősi-kapcsolati és -rokonszenvi összefonódás ellenére – az igazi főpróba augusztus végén volt Ventotenén (a Spinelli-Rossi Európa-kiáltvány olasz szigete), ahol a Renzi, Hollande, Merkel hármas voltaképpen megpróbálta jelezni: egy új, London-mentes, de szuperegységes Unió inkubátora lesz.

Nem lett: az újítóvá tupírozott, összetartást, elv-, mores- és ötlet-társultsági erősödést sugalló katonai, szakipari ideák alapján egy London – de akár, egykor, ötletszerűen: Athén – nélküli kompakt Unió igényéhez felcseperedett már egy kompaktabb alakulat: a Visegrádi négyek saját igényrendszere. Ezentúl, itt legalábbis, ez marad az út. A „Balkán-útvonalon” a következő hajtűkanyar Bécsnél lesz, a V4 menet ide szombaton érkezik.