Székely Ervin: Búcsú a fegyverektől?
Victor Ponta miniszterelnök szerint vissza kellene térni az arányos választási rendszerhez, s a kétharmados kormánykoalíció ilyen értelemben kívánja módosítani a választási törvényt. A romániai politikai gyakorlat ismeretében azt kellene mondanom, hogy Victor Ponta kishitű (jobb esetben: mer kicsi lenni), ugyanis arra számít, hogy a választási ciklus végére elillan a Szociál Liberális Szövetség jelenlegi masszív társadalmi támogatottsága, és csak egy arányos választási rendszertől remélheti, hogy politikai alakulatának majdani teljesítményét tisztes helytállásnak lehet majd minősíteni.
Csak emlékeztetőül mondom, hogy Traian Băsescu akkor vált az egyéni választókerületes rendszer feltétlen hívévé, amikor a közvélemény-kutatások szerint 60 százalék körüli volt a támogatottsága, addig demagógiának minősített minden, a listástól eltérő választási rendszert.
Szinte meglepő, hogy Victor Ponta első gondolata nem az, hogy a kétharmados parlamenti többség birtokában bebetonozza magát a hatalomba (példáért nem kellene messzire mennie), hanem szerényen bejelenti, hogy hiba volt eltérni a bevált arányos választási rendszertől. Ennyi önmérsékletet román politikustól még nem tapasztaltam. (A rend kedvéért jegyzem meg, hogy minden olyan választási rendszer, amelyik eltér az arányostól, kisebb vagy nagyobb mértékben a győztes pártot vagy pártszövetséget jutalmazza, magyarán a rá szavazók arányánál nagyobb képviseletet szerez a törvényhozásban.)
Crin Antonescu – a Szociál Liberális Szövetség másik társelnöke – pedig lazán kijelentette, hogy nem tervezik (mármint a győztes pártok) Traian Băsescu felfüggesztését, noha az most már csak puszta formalitás lenne az új parlamentben. Ezt persze, lehet külföldi nyomással vagy a cotroceni-i paktummal magyarázni, ám mégis önkorlátozásnak tekinthető, hiszen az USL vezetőire valószínűleg (saját pártaktívájuk részéről is) nyomás nehezedik majd, hogy a győztes mindent visz elve alapján tegyék teljessé győzelmüket, pártkatonáik szállják meg az összes állami intézményt, mindenekelőtt az elnöki hivatalt, hiszen az elnöki tisztségnek a várományosa éppen Crin Antonescu.
Ha a fentiekhez még hozzátesszük, hogy bár az RMDSZ nincs kormányon, Király András megőrizhette a kisebbségi nyelveken folyó oktatásért felelős államtitkári tisztségét – és a lényeg ez esetben nem a tisztségviselő nemzetiségén, hanem RMDSZ-es tagságán van (egy nemzetiségi díszpintyet akármikor találtak volna a helyére) –, akkor, úgy tetszik, a kormánykoalíció komolyan gondolta azt, hogy betemeti a lövészárkokat, véget vet a "permanens forradalomnak", és végre a munkára összpontosítja az erőket, hiszen tennivaló van épp elég, s a gazdaság helyzete a legkevésbé sem rózsás.
Kérdés, hogy az USL csúcsvezetése partnerre talál-e ebben a deklarált és immár bizonyosra vehető erőfeszítésében. Egyfelől hajlandó lesz-e hasonló önkorlátozásra Traian Băsescu, vagy tovább folyik majd az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály erőfitogtatása, továbbra is megtorpedózza-e (cotroceni-i beintésre) a legfontosabb törvényhozási döntéseket az Alkotmánybíróság, végre kinevezi-e az elnök a szaktárca által javasolt személyeket (Tiberiu Niţut és Ioan Irimiet) a legfőbb ügyészi, illetve az Országos Korrupcióellenes Ügyészség főügyészi tisztségébe?
Másfelől az is kérdés, hogy az USL megyei szervezetei, parlamenti frakciói, az úgynevezett „aktíva" hajlandó-e nem elfoglalni bizonyos tisztségeket, vagy pedig a saját szintjén a politikai érdekeket akarja majd érvényesíteni a szakmaiság rovására. Ha pedig ez nem sikerülne, akkor azt sem tudni, hogy mennyire uralja a pártszövetség két meghatározó vezetője a nagy étvágyú „aktívát".
Bármiképpen alakuljanak is a dolgok ebben az évben, a Szociál Liberális Szövetség vezetőinek racionális magatartása, amely teljesen szakít a teljhatalomra törekvés Traian Băsescu által meghonosított logikájával, mindenképpen bölcs és a jelenlegi gazdasági helyzetet nézve adekvát kezdeményezés.
És ha bejön nekik, akkor abból nem csak pártjaik fognak profitálni.