Ankara szeretne valamit visszaszerezni abból a történelmi távlatos hatásból, amellyel a Balkánt irányította/távirányította? A július 15-16. utáni retorziók mögött lehet ilyen él? Nem túl nagy a falat, nem túl sok a historikus negatív reflex a régióban, és túlzott a megtorláshullám, ami Törökországban zajlik?

Pedig Erdogan próbálgatja,mekkora erélye van annak, ha demokráciája védelmében másokat presszingel. A Gülen-mozgalom adott országokban sikerre vitt egy államon belüli önálló hálózatbővítést: ez a baj. Nem kellett puccskísérlet ahhoz, hogy a Balkán pár országában már sok éve tapasztalható legyen a nyomás, amelyet Ankara kifejt, hogy az illető államokban visszaszorítsák/kiszorítsák a güleni képződményeket. Az tehát, hogy Erdogan mindenről tudva mindeddig demokratikus kényszermosollyal tűrte, hogy egykori barátjának intézményei működhessenek mondjuk Albániában, Koszovóban, Bosznia-Hercegovinában – vaskos valótlanság.

Albániában a kilencvenes évektől érzékelhető a Turgut Ozal, vagy a Gulistan nevelési alapítványon keresztül működtetett oktatási intézmények, szeretetszolgálatok, nevelési programok, bentlakásos intézmények és felekezeti iskolák hatása. Ők mondják: az intézményekkel, a jól felépített tanrendekkel, amelyek angol nyelvtanulást is tartalmaznak, kisegítették a bajból az ország „szovjet” iskolahálózatát. Törökök mondják: az innen kikerülő, az adminisztrációban fontos szerepet játszó vezetők elvetemült gülenisták, a rendszer csak hívek kinevelésére jó, zelótaképzésre. Gülen továbbra is támogatja az ország legálisan elismert muszlim közösségét, amely annyira egyensúlyozó/kiegyensúlyozott, hogy alig zavarja az albánokat. Tirana felszólítást kapott, hogy adott listák alapján közszereplők, újságírók ellen indítson kivizsgálást, valamint hogy Hizmet-iskolákat (Gülen-intézmények ezek is) zárasson be. Bosznia-Hercegovina hasonló levelet kapott, a kivizsgálási listán egy pristinai lap alapítója is rajta van, neki a Facebook-bejegyzéseit nehezményezik.

Törökök mondják: a régióban évek óta nő a gazdasági befolyás, a nehézipari és távközlési befektetések súlya, s ha mindez zuhanórepülésbe kezd, azt a régió bánja. Erdogan takarón túli nyújtózkodása ellen szól, hogy ebben a környezetben nehéz lesz egyértelműen pozitív képzetet kelteni az egykori török impériumról, egy új impérium keletkezése pedig puszta vágyálom. Az AKP (a pártállam állampártja) gazdasági csodatevése megkopott, új csodák maradnak el a labilis országhelyzet miatt, így a gazdasági fenyegetőzés legalábbis kétélű.

Meg aztán: ha mégis befolyási szféra (újra)kiépítése a cél, úgy az szomorú hír egy másik ország számára, amely e régiót továbbra is befolyási övezetének tekinti. Ez az ország annyiszor verte meg Törökországot, ahányszor csak az lőcsöt akasztott vele, s most éppen udvarol neki.

P. S. Erdogan megtisztelő figyelme két magyarországi alapítványi és állami appanázsból működő intézményre is kiterjed, egy kőbányai iskola-óvodára és ennek egy kihelyezett egységére is.

Fotó: keptar.oszk.hu