Ennél lejjebb nem lehet, a szakma átlépett egy olyan határt, amit soha nem szabadott volna, innen kezdve már nincs becsület és magánélet, a pénz és a hatalom uralma szilárdult meg a médiában és a sajtóban. Írják újságírók az újságírás helyzetéről. Történetesen Spéder Zoltán és Volner János ellen indult mostanában lejárató kampány, azt nem mondanám, hogy mindkettő a bulvár-médiában, mert az államinak tekinthető TV2 mutatta be Spéder bankárról a „rövidnadrágot szeret viselni” típusú fényképekkel alátámasztott, szülőfalubeli nyilatkozókkal hitelesített anyagot.

Spéderről csak annyit, hogy az ország harmincadik leggazdagabb embere, s a rövidnadrág a középkorú férfiak többsége számára kellemes, de ritkán előnyös nyári viselet, a sajtóbeli össztűzből tudhatta meg, hogy kegyvesztetté vált. Volner nem igazán szimpatikus Jobbikos politikus, valami nővel lehajtott a műútról, s húsz percet töltöttek egy erdős-bozótos területen, innen azt tudhatjuk meg, hogy a Jobbik tényleg kezd veszélyessé válni, ha már le kell vadászni a vezetőit.

Mintha tényleg szintet lépett volna az újságírás, itt beleértve az összes médiát az internettől az utcán megvásárolható nyomdaipari termékig, meg az állami televíziótól a postaládába dobott ingyen újságig. Mindeddig a politikusok magánélete tabu volt, nyilvánosság elől elzárt terület, amit többé-kevésbé mindenki tiszteletben tartott. Annyit láthattunk, amennyit a népszerűség érdekében a politikus megmutatott: csinos feleség, szölke gyermekek, szolid – a választókéhoz hasonló – jólét, hit, remény, szeretet. Egyébként kerengtek pletykák kinek-kinek a szexuális orientáltságáról, hatalmas bulikról, ahol egy kisváros költségvetését mulatják el a kiválasztottak, vadászatok, külföldi szórakozóhelyek s a többi. A politikus is emberből van, miért lennének mások a vágyai, mint a közembernek? Esetleg kicsit több pénze van a mániáira.

Azonban az nagyon új, hogy ilyesmikről a sajtó lerántja a leplet, mindkét oldal felrúgja a korábbi íratlan megállapodást, és a nagyközönség számára elfogynak a példaképek, a példás életű képviselő keresztény létére elvált, a főtanácsadó kokaint szippant, a titkos felvételen elosztják a pénzt…

A furcsa ebben az új és felháborító nyilvánosságban, hogy emberi hibák, botlások, jellemgyengeségek keverednek bűncselekményekkel, pénzosztásokkal, hatalmi visszaélésekkel. Ember legyen a talpán, hibátlan igazságérzettel, aki szét tudja szálazni, hogy mi fenyegeti nemzeti nagylétünket, s mi az, ami revolver újságírás, titkosszolgálati eszközökkel becserkészett lejárató szándékú magánügy. S ez az egész leöntve a pártpreferenciákkal, gazdasági érdekekkel, szponzori pénzekkel, hamis elkötelezettségekkel, demagóg ellenségkereséssel.

Volna itt még egy mélyülő társadalmi krízis.

Mennyivel jobb volt régen, amikor ötven fillér volt a fagylalt (tartósítószerek nélkül készült), és egyforma ruhában rúgtuk a rongylabdát a grundon! Akkor nem volt szenny-média és bulvár újságírás. A politikusok is mások voltak. Egyszerűen börtönbe zárták, internálták, vagy simán kivégeztették azokat, akik a cél elérése közben akadályt jelenthettek, akár a saját soraikból is.