Ha fel lehetne mérni, hogy karácsony estéjén az erdélyi magyarok szeretetének és jókívánságának melyik velünk élő egyházi személyiség leginkább címzettje, alighanem Böjte Csaba ferences atya kerülne első helyre. Nemcsak azért, mert amit az árva és elhagyatott gyerekek felkarolásával tesz közösségünkért, az semmi más tevékenységgel nem mérhető össze és érzelmileg is sokkal jobban megérint bennünket, mint bármi más, de azért is, mert roppant nagy elhivatottságérzettel, fantasztikus lelkierővel, ugyanakkor mindnyájunk számára meggyőző eredményességgel teszi.

Mindemellett nagy alázattal is, az igazán a jó dolgok kívánta teljes elkötelezettséggel, mint, aki nem ura, hanem szolgája az ügynek. Megnyilvánulásaiban nem érezzük, hogy másoknál okosabb akar lenni, még kevésbé, hogy mások fölé kíván nőni, olyan természetességgel teszi a dolgát, mintha a Fennvaló eleve erre teremtette és rendelte volna. Sikerei alapján el is hisszük, hogy erre rendelte, mert az általa létrehozott félszáznál több gyermekotthonban már ötezer emberpalántát nevelnek.

A mi külön szerencsénk, hogy alapítványának székhelye a szórványok szórványának központjában, Déván van, abban a városban, amelyre az egyik legszebb magyar balladán, a Kőműves Kelemenen kívül mára alig emlékeztetne valami más bennünket. De jött a Szent Ferenc Alapítvány, s jött a mára ugyancsak országosan ismert és népszerű Corvin Könyvkiadó és Dévának napjainkban jól működő magyar középiskolája van. Ahol több száz olyan gyermek tanul, akiket Böjte atya mentett vissza a magyarságnak. Köztük olyanok, akik az ő segítő jobbja révén kapták vissza a már-már elfelejtett vagy korábban meg se ismert anyanyelvüket.

Másokat az emberségesebb életnek mentett meg. Eszembe jut: talán a Duna TV mutatta, ment hozzá egy román asszony kiéhezett, rongyos gyermekével, s kérte, hogy fogadja be intézetébe, mert nincs miből eltartania! Csaba testvér igent mondott, de közölte, hogy ott magyarul énekelnek és imádkoznak! Mire az asszony: ha az Úrnak nem számit milyen nyelven szólnak hozzá, akkor neki se számít, fontos az, hogy a gyermek jó kezekbe kerül!

Talán nem méltányoljuk eléggé, hogy az új nevelőotthonok létesítésekor Böjte atya tudatosan keresi azokat a vidékeket, településeket, ahol a magyarság vészes fogyása miatt az anyanyelvi oktatásnak is biztosabb mentőöv kell. Egy nemrég bemutatott tévé-riport nyomán sokan csodálkozhattunk, hogy már az idegenforgalmáról ismert Torockó is idetartozik.

Szóval, elég okunk van rá, ha gondolatban is, karácsony este megkántáljuk Csaba testvért, mert felbecsülhetetlenül sokat tett erdélyi magyar társadalmunkért, megmaradásunkért. S lévén Karácsony a szeretet ünnepe, kántáljuk meg azt a vallási személyiségből lett politikust is, aki a fennvaló akarta ellenére, inkább megosztásunkban jeleskedett az utóbbi években. Kérjük a magyarok istenét: világosítsa meg, hogy ne egy félrehúzó kisebbséget, hanem az egész erdélyi magyarságot szolgálja! Mint a rendszerváltáskor tette!