Törökországban folytatódnak a terrorista akciók. Annak ellenére is, hogy a török állam az Amerikai Egyesült Államok után a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkezik, melyet belföldi katonai akciókban is akadálytalanul bevethet, s a kurdok ellen rendszeresen be is vet. A hatalmas lélekszámú rendőrségről és a titkosszolgálatokról, melyek szintén nem tétlenkednek, nem is beszélve. De ez sem veheti elejét a terrorista akcióknak. Sőt.

Erdogant azonban mindez nem igen látszik aggasztani, ha gondolkodik is valamiről, a jelek szerint pusztán azon töri az eszét, hogyan húzhatna mindebből hasznot. S fejtőrése nem is marad eredménytelen. Az újabb merénylet hírére egyszerűen kizáratta a parlamentből a terroristának minősített kurd pártalakulat képviselőit. Ezzel megteremtette önmaga számára a rég áhított elnöki hatalom megszerzéséhez szükséges parlamenti kétharmadot. Törvényellenesen, de ezen nem nagyon akad fenn senki. Világ-szerén tova. Egy olyan világban, melyben mindig a fegyvereké a végső szó, mindezen aligha csodálkozhatunk.

És Erdogan megbízható partnerében, az Európai Unióban sincsen ez merőben másként. A francia hatalom is úgy döntött, hogy a merényletek óta érvényben lévő különleges állapot háttere előtt végigviszi az intézkedéssorozatot, amely súlyosan sérti a munkavállalók jogait. Ha a szakszervezetek lázongása valóban keresztezné a kormányzati szándékokat, jöhet az ultima ratio, mint annyiszor. A francia belügyminiszter a Franciaországban megrendezendő Labdarúgó Európa Bajnokság egyfajta bojkottjával fenyegetőző szakszervezeteket félreérthetetlenül meg is fenyegette. Tudtukra adta, hogy szükség esetén nem lesz pardon.

Az Európa Bajnokság eseményeit rendőrök és titkosszolgák légiói fogják biztosítani. Ami az amúgy is gyöngélkedő francia gazdaságot még inkább megterheli. A lakosság elégedetlenségének megfékezésére még több rendőrre és titkosszolgára lesz majd szükség, azaz a teher tovább növekszik. És így tovább. A természettudományban ezt a spirált nevezik pozitív visszacsatolásnak. S a végeredmény is ismeretes. Ott káosznak hívják.

Magyarországon még nem voltak terrorista merényletek, a rendőrállam azonban anyaországunkban is szépen formálódik. Európai mintára természetesen. Minálunk nagy nekiveselkedések nélkül is rendben mennek a dolgok, Románia mindig is rendőrállam volt.

Az M1-en megszólaltatott titkosszolgálati szakértők is azzal nyugtatnak bennünket, hogy hozzá kell szoknunk a terrorhoz. Úgy kell fogadnunk, mint az egyébként egyre gyakoribb jégesőket, özönvizeket, hurrikánokat. Aki teheti, húzódjon fedezékbe. Egyebet nem tehetünk. Tökéletes egyéni biztonság nem létezik, csak tökéletes „nemzetbiztonság” létezhet, mely (amúgy mellesleg) a hatalom mindenkori birtokosait (is) megvédheti a demokrácia kockázataival szemben.

A nyugati társadalmaink szupergazdag egy százalékát semmi veszély nem fenyegeti. Őket vaskos – a középkori várak falait idéző – kőkerítéseik mögött kitűnően képzett, szemfüles és természetesen állig felfegyverzett magánhadseregek védelmezik, akárcsak a középkor hűbérurait. Ők nem fordulnak elő a terroristák által látogatott köztereken, vonatokon, autóbuszokon, repülőgépeken. Nekik tehát valóban nincs, amiért aggódniuk.

Aggodalomra a közembernek lenne oka, ha egyáltalán felfogná, hogy a terrorizmus és a klímaváltozás kiváltó okairól és összefüggéseiről alig esik szó. Ahogy arról sem, hogy az állami terror és a személyes terrorizmus kölcsönösen generálják egymást. És természetesen egyik sem teheti emberibbé a világot. A kettőt csak kölcsönösen lehetne leépíteni. Ma csak fokozatosan, kínkeserves egyezkedésekkel, hiszen az elmúlt évtizedekben, sőt évszázadokban mindkét fél túl messzire ment el. A bizalmat ma már aligha lehet egyik napról a másikra helyreállítani.

S ha igen is, az pénzbe, iszonyatosan sok pénzbe kerülne. Az Európai Unió vezető garnitúrája mintha kezdene észbe kapni. De azok a segélyek, melyeket kilátásba helyez, nevetségesen kevésnek fognak bizonyulni. A szupergazdag egy százaléknak azonban, mely az államoknál is nagyobb pénzügyi tartalékokkal rendelkezik, eszében sincs segíteni. Pedig az államok, melyek újra és újra kihúzzák a bajból a csődbe jutott bankokat és – miközben állampolgáraikat keményen adóztatják –nagyvonalú adókedvezményekben részesítik a nagyvállalatokat, szegények, mint a templom egere.

És természetesen a klímaválság mérséklésére is pénzre, rengeteg pénzre lenne szükség. Csakhogy, mivel az utóbbi a hatalom birtokosainak védelmében is bevethető rendőrséggel, antiterrorista brigádokkal, titkosszolgákkal nem „előzhető meg”, az „állam” is úgy tekinti, hogy fölösleges túl sokat költeni rá. Azt azonban, hogy mindez Nyugaton hatalmas pusztításokat okoz s a migránsáradatot is növeli, nem illik túl sűrűn emlegetni. Ahogy azt sem illendő végiggondolni, hogy a reményt vesztett migránsok, akik embertársaik életét csak annyira becsülhetik, amennyit a sajátjuk ér, éppenséggel az emberi jogok elmélete által is tudatosított megalázottságukban és bosszúszomjukban törnek ártatlan emberek életére. Igen, mindez politikailag nem korrekt.

Sokkal korrektebb mindezt gondolkodás nélkül, a naposabb oldalakra húzódva, elfogadni-elfogadtatni…

Fotó: origo.hu