A címben megnevezett svájci falu hatalmas karriert futott a magyar nyilvánosságban, szinte minden újság megírta a Daily Mail nyomán, hogy elutasítják a kényszerbetelepítést. A helyi hagyományoknak megfelelően népszavazást tartottak a településen, és 52 – 48 arányban győztek a befogadás-ellenesek, s ezért a település 80 millió forintnak megfelelő büntetéspénzt fizet.

Mielőtt távolságtartóan felháborodnánk az igazságtalanságon, azok számára, akiknek figyelmét elkerülte a hír, közöljük, hogy Európa leggazdagabb településéről van szó, a 2200 lakosból jelenleg 300 milliomos, és a helyi költségvetésből ki tudják gazdálkodni a büntetést. Egyébként tíz fő letelepítéséről volt szó.

Az internet és a Google maps jóvoltából körülnézhetünk a faluban, és megállapíthatjuk, hogy bármelyik agglomerációs főutcán végigsétálva több üvegteraszt, kacsalábat, hivalkodást látunk, mint a leggazdagabb svájci faluban. Két templom van: katolikus és kálvinista. A Szent Mihály katolikus templom körül ősi erődítményfalak, talán még a magyarok nyilai ellen rakták a köveket egymásra.

Innen kezdve csak kérdéseink vannak.

Svájc egy ötvenezres kvótát akar letelepíteni kantonok és települések között egyenlően elosztva, kivéve részét az Európát elárasztó menekülthullámból. Miért tesz ilyet egy Magyarországnál jóval kisebb állam, amikor nem is tagja az Uniónak, tehát szó nincs kvótákról, kötelező erejű külső döntésekről meg Brüsszel diktátumáról! Sőt, állítólag ők pillanatnyilag a legbefogadóbb európai ország, minden ötödik svájci betelepült, amennyiben a születési helyet tekintjük identitásképző alapnak.

Svájc a maga egyszerű szabadságközpontú történelmi múltjával (emlékeztetünk Tell Vilmos nevű hősre, akiről színdarab, opera és kártyafigura született), nem nevezhető egyszerűen migránspárti népségnek, szóval, a baloldaliság vádja nem áll meg, inkább az életszínvonal szédítő magasától némiképp lelkiismeretfurdalt jóléti állam téves reakciója tételezhető fel részükről, amit Angela Merkel neve fémjelez az Unióban.

Filozófiainak tűnő kérdés az is, hogy a fejlett világ mostanában a racionalitás alapján hozza döntéseit, vagy elragadják az érzelmei.

Nem tudható, hogy egyetlen vidéki település mennyire lehet reprezentatív egy kérdésben, de mindenképpen figyelemre méltó (az osztrák választásoknál is megfigyeltük), hogy ötven százalék körüli eredmények jelzik a tanácstalanságot, az apró zűrzavart az évszázadok óta megbízhatóan teljesítő működési modellben. Az 1-2-4 százalékos többség kevésnek tűnik egy sorsdöntő, a jövőt meghatározó döntésben.

És még: a liberalizmusáról híres nyugati világ hogyan is áll az egyéni szabadságjogokhoz? Mert, ugye, mi van akkor, ha kijelölnek a migráns családnak egy települést, és ők nem ott akarnak élni. Mondjuk pakisztáni atomfizikus az illető, amit vidéken nemigen tud művelni. Mert csak az egyik oldal az, hogy a település nem akarja a betelepítettet, de előfordulhat, hogy a migráns sem akar lakni egy munkanélküliséggel sújtott, közmunkásoktól nyüzsgő, Isten háta mögötti zsákfaluban.

Kérdés még az is, hogy mennyire kellene ismernünk a svájci belpolitikát, önkormányzatiságot, szubszidiaritást, polgári gondolkodást, hogy a hírt a maga valóságában tudjuk értelmezni.