Ha a kedves olvasó első pillantásra nem érti a címet, ne gondolja, hogy valami baj van vele – vagy esetleg éppen a szerzővel. Néhány szó, és rájön, hogy mi is rejtőzik a talányos kifejezés mögött.

A Hargita megyei napilapban olvastam, hogy a hét végén szabadtéri kiállítást szerveztek a Gyergyóikumok bemutatására. És ez nem megy ki a fejemből. Azon töprengek, hogy ha már nem először és nem utoljára megerőszakoljuk a magyar nyelvet, akkor ennek a nagyszerű ötletnek milyen csíki változatai lehetnek.

Vajon két i-vel, vagy három i-vel kellene írni ? Melyik a helyes: csíkikumok, vagy csíkiikumok?

Vagy a növényekben oly gazdag gyimesi kaszálókat, amelyekről május utolsó napjaiban angol nyelven tartanak nemzetközi konferenciát, hogyan nevezzük? Gyimesikumoknak, vagy gyimesiikumoknak, még akkor is, ha a két i-nek ránézésre amolyan finnugoros hangulata van és rögtön kivetnivalót találnak benne a hunikumok.

Szóval, feladták nekem a leckét.

Az udvarhelyikum, a keresztúrikum még hangzik valahogy. De milyen lesz a háromszékikum, az erdővidékikum, a kézdivásárhelyikum, a sepsiszentgyörgyikum, a marosvásárhelyikum, a felső- és alsó nyárádmentikum? És egyáltalán, hogyan törnek be majd az ikumok Közép-Erdélybe, Bánságba, a Partiumba vagy éppen Krassó-Szörény megyébe? Vajon Vajdahunyad várából és Hunyadi Jánosból lehet-e Vajdahunyadikum, a Kanonok-sorból és Ady Nagyváradon írt szövegeiból váradikum, a borszéki borvízből borszékikum? A Csíkszentkirály melletti Lucs-tőzeglápot, ahonnan késő ősszel vörös áfonyát szoktam szedegetne, ezután minek nevezzem: Lucsikum? Csikszentkirályikum? És Nagy Imre festőnknek azokat a műveit, amelyet végrendeletéhez híven saját zsögödi képtárában őrzik, nevezhetném zsögödikumoknak? És egyáltalán: a kürtös kalácsot, az ordás palacsintát, a Hargita hegység látványát, a Csíksomlyói kegyhelyet, a köményes pálinkát, a fenyővizet, a felcsíki verbunkost, a sóvidéki farsangtemetést, a fenyőfát, a homoródalmási Orbán Balázsbarlangot, a húsevő nővényt, az oroszhegyi szilvapálinkát, az Ezer Székely Lány találkozót és még sok minden mást a félreértések elkerüléséért egyetlen szóval nevezhetném Siculikumoknak?

Kezdetben nagyon egyszerűnek tűnt minden. A hungarikumok azok az értékek, amelyeket a magyarok megalkottak, vagy csupán rájuk jellemzőek. Mostanig magyar értéknek tudta mindenki széles e világon a Nobel-díjasokat, Bartókot és Kodályt, Munkácsyt, az aranycsapatot, a Rubik kockát, és persze a sor még hosszan folytatható. Csakhogy úgy tűnik, mindez kevés. Az én országom az én házam,  itt én nevezem meg, mi az érték. Jól emlékszem az Országgyűlésnek arra az ülésére, amikor a Magyar Értéktár törvényét elfogadták, és már akkor éreztem, hogy lesz itt egy kis gabalyodás. Hiszen a képviselők lokálpatriotizmusokat bizonyítva ugyanúgy beszéltek a nem tudom hová való mákosrétesről és túróscsúszáról, mint Csontváry képeiről, a faluvégi kurta kocsmáról vagy a komondorról, netán a Duna-kanyarról, sőt az egész Kárpát-medencéről, amelyet az Isten is azért teremtett, hogy hungarikum váljék belőle. Abban sem kételkedtem, hogy még néhány hónap és az értéktár-ötlete Magyarországról átcsorog a határokon és országos értéktárból nemzeti értéktárrá válik, a maga több alfejezetével, amelyek Tündérországhoz méltóan a transzilvanikumokkal fognak kezdődni.

Igaz, ami igaz, itt megpróbáltak egy kissé rendet tenni: Felsorakoztathatók helyi értékek, térségi értékek és erdélyi értékek, igényes zsűrik majd megszűrik, hogy melyek kerüljenek a piramis – bocsánat, a fenyőfából ácsolt, gúla alakú gerendaépület – tetejére. És az igényes zsüri most eldöntötte, hogy milyen gyergyói értékek méltók a gyergyóikum megnevezésre. Ha pedig majd jönnek a csikikumok, udvarhelyikumok és a többiek, akkor egy még igényesebb zsüri eldönti, hogy melyek legyenek a siculikumok majd azután a lehető legigényesebb zsüri kiválasztja, hogy a siculikumok, partiumikumok és a többiek közül miből lesznek a transzilvanikumok.

Értem én, mindent értek. Csak az nem megy a fejembe, hogy miért kell ehhez zsűri, hiszen már régóta létezik szakmaiság: a természettudósok, a műkritikusok, a néprajzosok, az irodalmárok, az építészek és így tovább már régóta döntöttek az értékekről. És nem nagyon értem, egy eddig is számontartott érték mennyivel lesz értékesebb, ha néhány ember ikumokat farag belőle. Persze, persze, kikerül a netre és bekerül a könyvekbe. Lesznek majd külön ikumkiadványok és mobilos ikumapplikációk, amelyeket fellapoznak illetve nyomogatnak az ikumturisták. Nagyobb figyelmet lehet fordítani a megőrzésükre, a megmentésükre. Csak marad egy bökkenő: az értékeket soha nem a katalógusok szülték, és hiába vannak ott, ha menet közben az idő kirostálja vagy a világ figyelme mit sem törődik velük.

Nem folytatom. Beleszédültem. Azt hiszem megyek és szép csendesen bekortyolgatok egy unikumot, hogy feledjem a gyergyói nyelvi idiotikumot.

Fotó: YouTube