Az osztrák elnökválasztás szoros végeredményének elemzése hozott új szempontokat a választói magatartás megértésébe. A sógorék le akarják váltani a hetven éve sikeres szisztémát, egy zöld meg egy populista jelölt küzdött meg a győzelemért, és ötven-ötven százalékra hozták ki a végeredményt.

Az osztrák elemzők akörül forognak, hogy városiak kontra vidékiek, magasabb iskolai végzettségűek a tanulatlanokkal szemben, vagy éppen a fiatalok szavaztak az öregek ellen a választáson. Szóval: nem baloldal meg jobboldal, nem konzervatívok meg progresszívek, nem szélsőségesek meg középre tartók. Az alul és a felül lévők új harca kezdődik. Kimutatható, mérhető ellentétek feszülnek Európa egyik leggazdagabb országának polgárai között, hetven év konszolidált kormányzása ér éppen véget. Talán egy politikai modell haláltusáját, talán a feltámadását követhetjük figyelemmel. (Mindenesetre tanulságos, hogy az első világháborút követő évtizedekben Magyarország és Ausztria körülbelül ugyanazon az életszínvonalon és gazdasági fejlettségen működött. Eltelt egy évszázad, de csak a második világháborút követő időszakban vált jelentősen eltérővé a két ország fejlődése. Az egyik a kontinens legsikeresebb országai között foglal helyet, a másik éppen arrafelé tart, ha a kormány kommunikációját figyeljük.)

Itthon is születnek elemzések, közvélemény-kutatások a választási preferenciák és a lakóhely meg az iskolai végzettség összevetésével, de meglehetősen visszafogottan, nem szabad megzavarni az egyszerű választók fejét azzal, hogy a vidéki, iskolázatlan, manipulálható tömegek vitték be a pártot a tutiba, itt mindig a bölcs többség dönt, és a választás eredménye szent és sérthetetlen, bármerre is lejtett előtte a pálya.

Azért megszületnek errefelé is a feltűnőbb kilengésekre a magyarázatok: Romániában Erdély általában másfelé szavaz, mint a színromán területek, Magyarországon Demszky azért lehetett két évtizedig főpolgármester, mert sármos szépfiúként begyűjtötte a női szavazatokat, az Udemerét mindenki kritizálja, a nacionalizmus (rasszizmus, idegengyűlölet, migrációs kérdés) általában nyerő opció a gazdasági teljesítmények mélyrepülése idején, a korrupció kampányidőszakban lepleződik le hatásosan, máskor nem befolyásolja a preferenciákat.

Amit az osztrák választásból le lehet szűrni, az csak annyi, hogy arrafelé már és még nem termékeny az árokásó retorika, éppen két szembenálló oldal koalíciója kormányozott eddig, az újak nem igazán jelentenek nóvumot, bár a ’populista’ jelzőnek barna az árnyalata, és a ’zöld’ inkább baloldali radikális érzéseket kelt. Az itthoni szurkolótáborok és kommentárok egyértelműsítik azt, ami ott még alakulóban van.

A nagy kérdés, mivel lehet manapság megnyerni a választókat, mi hat a tömegekre. Jönnek a szélsőségek? Vonzóvá válik a szelíd, de határozott vezérelvűség?

Ausztria megállt az ötven-ötven százalékon, mindenki érzi, hogy elkerülhetetlen a módszerváltás, de a mikéntjét illetően jó lesz óvatosnak maradni. Meg a történelmi analógiákat kissé behatóbban tanulmányozni.

Magyarországon mintha be lenne betonozva a rendszer, senki nem számít változásra, Romániában meg áll a pillanat, mint a hegyére állított ceruza, biztos, hogy el fog dőlni, de hogy merre, kiszámíthatatlan. Románia hamarosan választ, Magyarországon láthatóan folyamatos választási kampány van. Választ kell adni az új kihívásokra. A hagyományok szerint mi ilyenkor határozott, egyöntetű, elsöprő erejű rossz választ szoktunk adni.

Fotó: austria.info