Kering az interneten egy didaktikus kis videó nagy népszerűségi megosztottsággal. Iskolás gyermek levelet hozott anyukának az iskolából. Anyuka felbontja, elolvassa, majd hangosan felolvassa a gyermeknek. Az ön fia zseni, ezért nem tudjuk megfelelően tanítani, kérjük, ön foglalkozzon vele otthon. Huszonnyolc évvel később: feketébe öltözött férfi rakja rendbe anyja hátrahagyott emlékeit, felismerjük a régi borítékot, fölnyitja, és olvassa. Az ön fia szellemileg fogyatékos, nem tudjuk a többiekkel együtt tanítani, kérjük, ön foglalkozzon vele otthon. Majd megjelenik a felirat, a férfit Thomas Alva Edisonnak hívják.

Könnyekig meghatódunk a szülői szeretet mindenhatóságán, vagy diadalmasan kijelentjük, hogy a tehetség utat tör magának – választás dolga. Ez onnan jutott eszembe, hogy megint zajlanak ilyenféle esetekkel foglalkozó perek magyar bíróságokon: jogvédők visznek a törvény elé olyan eseteket, amelyekben tíz-húsz évvel ezelőtt tévesen szellemi fogyatékosnak minősített fiatalok nem kapták meg azt a képzést, oktatást, ami minden állampolgárnak jár, s így képzetlen munkanélküliként tengetik életüket. Mellékesen megemlítve, hogy kisebbségi, cigány fiatalokról van szó. Szebben körülírva: halmozottan hátrányos helyzetű rétegekből kerülnek ki, s ez már elbírja azt a mellékmondatot, hogy nem csak romákról beszélünk.

A mundér védelmében elmondom az eljárás menetét. Az óvónéni, a védőnő, a háziorvos, a szociális munkás észreveszi, hogy az adott család gyermekével valami gond van, ezekben az esetekben a legritkább, hogy a szülő kezdeményez. A tanulási Képességeket Vizsgáló és Rehabilitációs Bizottság szakemberei (orvos, pszichológus, logopédus stb.) megvizsgálják a gyermeket a testi fejlettségétől a beszédkészségéig minden téren, és kiállítanak egy szakvéleményt, amelyben javaslatot tesznek a gyermek gyógypedagógiai nevelésére, integrálására, ilyen-olyan fejlesztésére. Hozzá kell tenni, hogy egy öt-hat éves gyermek esetében nagyon nehéz megállapítani, hogy azért nem tud beszélni, mert nagyon lassan tanul az átlaghoz képest, vagy mert olyan környezetben nevelkedett eddig, ahol nem beszéltek eleget hozzá, vele. Azért nem tudja kiszínezni a papíron a királylányt, mert nem képes a kezével a finommozgásokra, vagy sosem volt még színes ceruza a kezében.

Le kell szögeznünk, hogy nem minden édesanya áll Edison asszony színvonalán, s a felnőtt ember képzettségében, tudásában, értékében nem csak az iskola felelőssége mérhető. Magyarországon százezrek élnek ember alatti lakáskörülmények között, hihetetlenül alacsony jövedelemből, elképesztő higiéniai viszonyokban, munka nélkül, jövő nélkül. Akkora a hátrány, hogy már fogyatéknak tekinthető.

Kérdés: kinek a felelőssége, hogy ekkora szegénység és ilyen körülmények létezhetnek Európa közepén a huszonegyedik században?

A pereket elindító jogvédők, civil szervezetek elszántak, a legfelsőbb bíróságig és Brüsszelig is elmennek az igazságért. A hosszú pereskedések végén általában a magyar állam kártérítést fizet.

Végül is vitathatatlan a felelőssége.

Fotó: Munkácsy: Cigánytábor