A politika a lehetõségek mûvészete – mondta Otto von Bismarck. A Vaskancellár vérbeli politikus volt, ezért ezzel az önfelmentõ mondatával a múlt század végéig akár egyet is lehetett érteni. Azóta már inkább Arkagyij és Borisz Sztrugackij megállapítása a mérvadó: a politika annak a mûvészete, hogy tisztára mossunk valamit mocskos vízzel. Ugyan Sztrugackijék azt ajánlják, hogy sose ereszkedjünk le a politika szintjére, ám ezt az újságíró sem és a közösségi ember nem mindig teheti meg. Noha az újságírónak állandóan emlékeznie kell arra, hogy neki nem csak az igazat kell írnia, hanem a valóságot, sokszor a politikai bölcsessége (már ha van neki) megköveteli még az igazság bizonyos fokú módosítását, tetszetõs tálalását is.

Legfeljebb eddig terjedhet az újságíró kapcsolata a politikával.

Nem véletlen, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete már nagyon korán, 2004-ben megfogalmazta: „A romániai magyar újságírói szakma hitelének és tekintélyének megõrzéséért ajánlja tagságának, a hazai írott sajtóban és elektronikus médiában dolgozó valamennyi újságírónak, hogy politikai szerepvállalása idejére függessze fel újságírói tevékenységét. Politikai szerepvállalásnak tekintjük a mandátummal elnyert bárminemû politikai tisztséget, a jelöltséget, a közigazgatásban, a pártokban és más politikai szervezetekben vállalt tisztséget, a pártok helyi vagy országos kampánystábjában betöltött szerepet és tevékenységet.

Az újságíró szabad véleménynyilvánítási joga nem korlátozható, de meggyõzõdésünk, hogy a megszerzett mandátummal vagy tisztséggel járó politikai érdek összeegyeztethetetlen és összeférhetetlen az etikai kódexünk által is elõírt pártatlan, kiegyensúlyozott újságírás elvével.”

Az idei helyhatósági választás változást hozott. A Korrupcióellenes Ügyészség megötödölte a lehetséges jelölteket, azokat, akik évek óta híres vagy hírhedt – de ami a legfontosabb: közismert – személyei (a személyiségei szót kerülném) voltak a politikai pártoknak. A fiatalok közül sokan, akik még tanulmányaikat és félbeszakították volna, hogy belevessék magukat a politikába – „Uccu neki, ugorjunk fejest, aztán majd csak belejövünk menet közben!” –, a veszélyeket érzékelve, a bilincs zaját távolból hallva visszaléptek. Így maradtak a pártok elfogadható jelölt nélkül, s néztek körül, kit indíthatnának mégis.

Számos újságíró önként jelentkezett polgármester-jelöltnek. Bukarest fõpolgármestere lenne Gabriela Vrânceanu Firea, de Robert Turcescu is. A fõváros egyik körzetének polgármesterségére óhajtozik Laura Chiriac. Magyar újságírók is felkerültek a tanácsosi listákra.

Mit keresnek az újságírók a politikában? Befolyást és pénzt. Mit nyújtanak az õket jelölõ pártoknak? Viszonylagos ismertséget és hitelességet. Mit veszít jelölésük által a sajtó? Hitelét.

Megmaradt hitelét, amelyet éppen azok a publicisták rombolták le, akiket újságírói tevékenységük ideje alatt nem az igazság és a valóság feltárása érdekelt, hanem a pénz és befolyásuk latba vetése mások – sokszor obskurus – politikai érdekeinek elérésére.

Ennek az aknamunkának a legnevesebb folytatója Robert Turcescu. Aki Fehér pont – fekete pont címû, nagy nézettségû mûsorában mesterien hitette el, hogy kiteregeti a politika szennyesét, sarokba szorít ellenzéki és hatalmon lévõ politikust, a közösség szolgálatába szegõdött. Aztán azon az emlékezetes elnöki kampánybeszélgetésen, amikor Traian Bãsescut és Mircea Geoanát ugrasztotta össze, nem is titkolta, hogy nem pártatlan. Õ rendezte azt a teátrális jelenetet, amikor Bãsescu Bibliára tett kézzel esküdt meg arról, hogy nem a kézfejével ütött meg egy gyereket. Turcescu meg kihagyta a kötelezõ keresztkérdést: mivel ütötte meg? Ehelyett feltette a mindent eldöntõ kérdést a balfácán Geoanának: Miért találkozott éjjeli órán egy gyanús üzletemberrel! Turcescunak egyértelmû szerepe volt abban, hogyan alakult a választás végkimenetele, nem mellékesen e szegény ország sorsa. S hogy nem hályogkovács módjára nyúlt bele a kampányba, hanem profi manipulátorként, azt õ maga tanúsította, amikor álkönnyeket hullatva a sajtószabadság oltárára, bevallotta, hogy fedett titkosügynökként (is) dolgozott újságíróskodása alatt.

Turcescu úgy tudja, hogy a közösség emlékezete rövid, ezért most Traian Bãsescu pártjának jelöltjeként szorítóba lép Bukarest fõpolgármesteri székéért. (Talán a szolgálatok segítségére is számíthat.)

Turcescu kétszínûségérõl többek közt Brânduºa Armanca rántotta le a leplet a contributors.ro internetes felületen. Brânduºa Armancának válaszolt Facebook bejegyzésében Turcescu, amelyben olyasmiket ír, hogy azért vetette bele most magát a politikába, mert felháborítja a mai romániai valóság. Amirõl nem szólt, hogy ennek a valóságnak õ az egyik okozója, éppen azáltal, hogy újságíróként a szépet tette, nem az igazat mondta.

Turcescu és a hozzá hasonlók, akik az újságírást ugródeszkának használták, elveszítették becsületüket. Márpedig a tisztesség a legjobb politika, ám akit újságíróként a politika motivál, az nem tisztességes.

Fotó: rcs-rds.ro