A magyar kormány eltörölte a vasárnapi nyitvatartási tilalmat.

Egy normális, modern, liberális országban felnőttnek tekintik az állampolgárt, és a politika nem akarja az élet minden területét szabályozni, sőt szektoronként változó módon átengedi a döntés jogát az arra illetékesebbnek. A gazdaságot a piac törvényeinek, a hitéletet az egyházaknak, a helyi ügyeket az önkormányzatoknak, az igazságszolgáltatást a független bíróságoknak, a tájékoztatást a szabad sajtónak. Szubszidiaritás, erős középosztály, polgári értékek, szakszervezetek, kedv, remények, Lillák…

A Fidesz mint néppárt a centrumban állandó kapcsolatban van a legszélesebb néptömegekkel, mondhatnánk: az emberek ütőerén tartja a kezét, és teljesen természetes módon beleavatkozik a társadalmi folyamatokba, hogy mindenkinek jó legyen. Soha nem volt a magyarságnak ennél elhivatottabb vezetése, és a mögötte álló kétharmados társadalmi támogatottság lehetővé tette, hogy egyik napról a másikra megváltoztasson egy a hétköznapi életet szabályozó törvényt. Természetesen a trianoni határokon kívül szorult kisebbségi magyarság teljes elvi és rokonszenvi támogatásának biztos tudatában. Akik egyébként eddig is részesültek a vasárnapi vásárlás lehetőségéből kisebbségi létükre.

A Fidesszel szövetséges Kereszténydemokrata Néppárt, amely ószövetségi alapon állva a hetedik nap megszentelésével küzd az általa képviselt szavazótábor érdekeinek érvényesítéséért, elegáns tartózkodással fejezte ki, hogy továbbra is harcra kész elveinek védelmében.

Az ellenzék pedig rövid ideig álmodozhatott sikeres aláírásgyűjtésről, az utca egyszerű emberének megszólításáról. Ahogy az éhségmenet, úgy ez sem alakítja sokáig a közbeszédet.

A civil lakosság köszöni szépen az előzékeny és óhajaival megegyező döntést, és kellőképpen hálás az intézkedés megszavazóinak. És máris sajnáljuk mindazokat, akiket a gaz multik ünnepnapon munkára kényszerítenek, és nem lehetnek otthon családjuk körében.

További fejlemény, hogy az MSZP által népszavazásra beadott törvény tartalmazott egy rendelkezést a vasárnapi bérpótlékról, amely így elvész, és szegény kereskedelmi dolgozók elesnek a megérdemelt bérüktől. (Fülig Jimmy klasszikus válasza a kérdésre, hogy miért verik egymást a matrózok a kikötő kocsmáiban. – Hogy fájjon, felség.)

Még további fejlemény, hogy az MSZP nem mond le az aláírásgyűjtésről és a már tárgytalanná vált népszavazásról, mondván, egyszer és mindenkorra ki kell fejezni a népakaratot, különben a kormány ismét bezáratja a boltokat vasár- és ünnepnapokon. Ehhez hasonlatosan a Fidesz nyárra népszavazás kiírását készíti elő, amelyben a magyar emberek szavazhatnak a kötelező betelepítési kvóta ellen, amely ötletet már régen elvetette az Unió. A közös a két céltalan közösségépítésben: a nép boldogításának akarata.

Mindenféle társadalmi kérdések megoldásának a technikájára kitalálta az emberiség a képviseleti demokráciát, amely különböző intézményekkel (parlament, népszavazások, tüntetés és békemenet, valamint sztrájk és polgári engedetlenség) alakítja az együttműködést. Különféle össztársadalmi kérdésekben nyilvánítunk véleményt, alkotunk törvényeket, követünk szabályokat, és a többség dönt olyanféle kardinális ügyekben, hogy legyen-e vizitdíj, és vasárnaponként nyitva tarthatnak-e a kiskereskedelem üzletei.

Aki mélyebben beleéli magát, az vagy Fidesz-hívő lesz, vagy lunátikus.