Innen és egyelőre tökmindegy, hogy a legutóbbi fegyveres összecsapásokat az azeriek kezdték vagy az örmények – a legfontosabb az, hogy mit tesz ezzel a legújabb krízis-extraszisztoléval Moszkva. S ha nem a mostanival, akkor mi lesz a következővel?

A huszonkét éve főni hagyott konfliktusoknak és az extraszisztoléknak megvan az a kellemetlen hatásuk, hogy valakiket állandóan holtan hagynak. Nem is annyira Ankara a fontos most, bár Anatóliát a Harmadik Hadsereg védi, hanem tényleg inkább az oroszok, annál az egyszerű oknál fogva, hogy Örményország területén ott van két nagy bázisuk: Gyumri és Erebuni. Most nem kell arra gondolni, hogy a negyvenes évek elején errefelé állomásozott a Vörös Hadsereg Transzkaukázusi Frontja, vagy hogy amikor a Szovjetunió szétesett, s minden volt területről húzódott vissza az orosz hadsereg, Gyumrin valahogy ottfelejtődött a 102-es bázis.

Első pillantásra agyamentségnek tűnik, ha – annak ellenére, hogy a délkeleti ukrán vidékek lógnak – a Szíriából éppen félgőzzel és fél lábbal kivonult Moszkva a konfliktuslehetőséget kihasználva harcba keveredne Ankarával. Hisz lassan mindenki tényként kezeli, hogy Örményország szoros NATO-partnerségével együtt egy megbízható fegyverkereskedelmi partnere Moszkvának, Azerbajdzsán azonban (etnikai motivációval is) Ankarához húz. Csakhogy az azeriek épp oly szívesen vásárolnak Moszkvától fegyvereket, mint az örmények, és a Kreml cseppet sem válogatós, ad mindkettőnek jó szívvel. (Miért is ne tenné, hisz mindketten tagjai az általa létrehozott Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, egy széthullás után is eléggé összetartó erejű védelmi struktúrának?) Miért lenne érdeke Moszkvának „kihasználni” ezt a helyzetet, csak hogy üssön egyet Ankarán, amely büntetlenül lövöldözhet vadászgépeire, amikor az Iránnal elfoglalt Amerikának sem érdeke egy konfliktus, s úgy mediál a jelen helyzetben is, hogy majd megszakad? És miért lenne érdeke Moszkvának, hogy készakarva beugorjon Erdogan szokványos keménykedő beszólásainak, amelyek most éppen ez ügy kapcsán csattognak? Vagy miért akarná Moszkva, ha a saját/hozott/honi/tanult terrorizmus-, Ukrajna-,schengenes schengentelenség-, migráns vs. menekült-, Szíria-, Észak-Afrika-, Száhel- és egyéb problémák alatt huszonnyolcrét görbült Unió sem akarja? És mi érdeke köthető Moszkvának ahhoz, hogy az örmény részekre telepített A2/AD (antiaccess/area-denial, azaz hozzáférés-gátlás/terület-megtagadás) rendszereit, a középhatótávú S-330V, valamint a rövid-hatótávolságú SA-6 rendszereinek rétegelt hatékonyságát kipróbálja? Vagy miért lenne kíváncsi a Gyumri-bázis fejlesztéseinek működésére, főleg az SS-26 rendszerekre, amelyek elérik Kelet-Anatóliát?

Végül is csak 2015 decemberében írtak alá az örmény-orosz felek egy memorandumot, miszerint közös irányítással működtetik az örmény S-300-as rendszereket – s ez is mi mindenre lehetne jó?

Fotó: azatlasz.hu.