Furcsa alakulat a kettős vezetésű Nemzeti Liberális Párt. Liberálisnak semmiképpen sem mondható, tavaly tavasszal kidolgozott vaskos kormányzási programjukból gyakorlatilag hiányoznak a liberális gondolatok, a dokumentum többnyire üres szólamokat tartalmaz. A párt politikai irányvonala az utóbbi időben sokkal inkább a szociáldemokraták, illetve a konzervatívok vonalvezetését veszi át, populista gazdaságpolitikája is inkább Mircea Dragneáék ígéreteket ígéretekre halmozó programjára hajaz.

Ez érthető is, hiszen jó ideig éppen a szociáldemokratákkal együtt voltak a Szociál-Liberális Szövetség tagjai, ekkor érték el a legjelentősebb sikereiket. Ebben az időszakban rendelkeztek a legtöbb helyi választottal, honatyával, kormánytisztséggel. Igaz, ezért kemény árat fizettek: a szociáldemokratákkal kötött pártszövetség nyomán számos választót veszítettek.

Tulajdonképpen pártnak sem mondható, sokkal inkább pártkonglomerátumnak nevezhető. Miután szakítottak a szociáldemokratákkal a Traian Băsescu politikai boszorkánykonyhájában létrehozott Demokrata Liberális Párttal fuzionáltak. Ez viszont meglehetősen nyögvenyelősre sikeredett, a két pártot alkotó vezető politikusok között állandósultak a feszültségek, hogy a területi szervezetekről ne is beszéljünk. Mindezt hiába próbálja kozmetikázni a két társelnök, a nemzeti liberális Alina Gorghiu és a volt vámosból lett demokrata liberális Vasile Blaga, aki politikusként meglehetősen naiv, inkább a Băsescu féle megnevezés, a bulldog illik rá. (Hiába, naiv vámosnak inkább csak a festészetben érdemes lenni). A két alkotó párt mindegyike azzal vádolja egymást, hogy a soron következő helyhatósági és parlamenti választásokon háttérbe akarja szorítani a másikat. És mindkettőnek igaza van.

A nemzeti liberálisok nagy reménysége – akárcsak az országé – Klaus Iohannis volt. Erre is ráfizettek (akárcsak az ország). Az elnökválasztások idején népszerűségük ugyan megnőtt, ám az államfő sorozatos bakijai, majd hibái nyomán jócskán megfordult a trend. A Nemzeti Liberális Pártot egyre kevesebben tartják politikai alternatívának, a politikai tömörülés képtelen a megújulásra. És miután népszerűségük Klaus Iohanniséval együtt csökken, elkövették azt a hibát is, hogy a kétfordulós választások kapcsán élesen támadták azt a kormányfőt, akinek viszont népszerűsége folyamatosan növekvőben van. Ezzel sem vívták ki különösebben a választóik szeretetét.

Végül pedig a nagyjából csak egyéni és csoportérdekeket követő pártot nemzetinek legfeljebb csak azok nevezhetik, akik szerint a nemzethez való hűséget a magyarfóbia, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet jelenti. A Nemzeti Liberális Párton belül mindig volt egy kemény, magyarellenes mag (persze, ez minden román pártról elmondható), amely rányomta jegyét a párt kisebbségpolitikájára. (Hol vannak már azok az idők, amikor az 1990-es évek elején Radu Câmpeanu – akitől azért szintén nem volt idegen a magyarellenesség – vezette párt szövetsége ajánlott a politikai szintéren magára maradt RMDSZ-nek?) A párt most már odáig jutott, hogy a vasgárdista mozgalmat dicsőítő személyt nevesített a közszolgálati televízió vezető tanácsába, egyik oszlopos tagja pedig a vasgárdista parancsnok, Rady Gyr nacionalista Erdély-verséből olvasott fel idézeteket a parlamentben. A korábbi pártelnök, Klaus Iohannis államfő pedig mindezt – szokása szerint – szótlanul tűri, korábban pedig kitüntette a szintén vasgárdista Octav Bjoza volt politikai foglyot.

Nemrégiben az államelnök arról beszélt, hogy az antiszemitizmus elleni harc regionális központjává kívánja változtatni Romániát. Hát, ebből majd akkor lesz valami, amikor Románia – szintén Iohannis ígérete szerint – a jól végzett munka országává válik.

Fotó: mediapolis.ro