Krebsz János: TÉVÉKETTŐ

A magyar sajtószabadság ügyének újkeletű szabadságharcosai, áldozatai és mártírjai azok a bemondók és riporterek, akik mostanában hagyják ott valamilyen indokkal a második legnagyobb kereskedelmi csatornát. Nem igazán tekintjük értelmezhetőnek a hősiességet ezen a piacon, de mindenképpen figyelemre méltó, hogy valami elért egy olyan szintet, ami már ezeknek az embereknek sem vállalható.

A kereskedelmi tévézésről és rádiózásról mindenkinek megvan a véleménye, amennyiben képes még a gondolkodásra és tájékozódásra a világ eseményeiben. Nagyon átalakultak a televízió nézésének, a rádió hallgatásának szokásai az utóbbi években, de – tudjuk – a magyar lakosság kétharmada napi három-négy órát ül a televízió előtt, önkéntesen alávetve magát az agymosó és butító hatásoknak. Mindenki tudja, hogy nem kötelező nézni, hallgatni ezeket, de naponta találkozunk a jelenséggel, hogy vannak munkahelyek (fodrászatok, benzinkutak, kisboltok, kocsmák), amelyekben egész nap szól a slágerrádió, villog az ertéel. Komoly munkahelyi ártalom az ott dolgozóknak, gyermekkorúak megállnak a fejlődésben.

A TV2 semmiben sem különb a többi kereskedelmi tévénél, elbulvárosodott híradóval és a reklámidő hatékony felhasználásával igyekezett politikailag kiegyensúlyozott (azaz: világnézetileg üres) maradni, és pakolni a milliós nézettség leple alatt a butító tartalmakat.

Mindeközben a közszolgálat csatornái elvéreztek a nézettségi versenyben, ráadásul ők sem tudtak az objektivitás látszatának sem megfelelni. A hatalomnak meg a politikának viszont szüksége van arra, hogy direkt és indirekt módon elérjen milliókat. Orwell 1984-re jósolta meg azt az ideális állapotot, amikor hatalom, tájékoztatás és igazságszolgáltatás egyetlen szétválaszthatatlan propagandagépezetként működve bedarál mindent és mindenkit.

Erre az igényre született meg válaszként, hogy a kereskedelmi adók is sugározzanak kormánypropagandát, és akkor minden a helyére kerül. Ha valaki szakember, nem mindegy, hogy egy mosóport kell eladni vagy egy politikai terméket? Ha jól csinálod, megy az üzlet, fogy az áru, elégedett a vevő, mindenki azt kapja, amit érdemel.

Andrew G Vajna Fidesz-közeli üzletember és kaszinótulajdonos megvásárolta a csatornát (hitelből), lecserélte a szerkesztőket és hírigazgatókat. Ellenséges, ellenzéki vélemények szerint az Orbán Viktor körül legyeskedő kommunikátorok közül választva a megfelelő embert, s máris komoly tartalmakat találtak leleplező riportokhoz, hogy például Juhász Péternek drágább az albérlete, mint a havi jövedelme, Pukli István iskolaigazgatóval kapcsolatban pedig megszólaltatták Zuschlag Jánost, aki bátran odanyilatkozott, hogy az ilyen ifjúszocik miatt vonult ő börtönbe annak idején.

Írtuk fennebb, hogy teljesen mindegy: autót vagy politikust kell eladni a tömegeknek, egy kreatív szakember megoldja. Van azért valami különbség: autót nem szabad úgy reklámozni, hogy a más gyártók által gyártottakat lehúzzuk, kritizáljuk, feltárjuk a gyengeségeiket. Tiltja a reklámetika.

Fotó: TV2

Kimaradt?