A miniszterelnök a Várkert Bazárban évet értékel, bírálóinak kis csoportja a helyszín közelében demonstrál. Bármelyik jogállamban készülhetett volna a fénykép, bár az országértékelés sajátosan magyar találmány, voltak évek, amikor csupa bírálatból állt a Fidesz vezetőjének mondanivalója, s vannak most az olyanok, amelyek bizakodásra adhatnak okot. Bent a hívek, kinn az ellenzék, kordon választja el a kétféle népséget, mint akármely demokráciában.

A két esemény nem független egymástól, előre meghirdették mindkettőt, az egyikre meghívóval lehet bejutni a biztonságiak falán keresztül, a másikra fakultatív, meggyőződés alapú a bejutás. A tüntetésre érkezőket azonban egy üdvözlő transzparens fogadta:

Üdvözöljük a bevándorláspárti tüntetőket, de nem értünk velük egyet.

Nincs aláírás, nem tudhatjuk, ki helyezte ki a feliratot. Nyilván, a tüntetés szervezői nem lehettek, mert nem tennék közzé, hogy saját magukkal nem értenek egyet. Vádolni végképp senkit nem akarunk, csak találgatunk. A tüntetők nagyobbrészt meglepődtek, nem ezt gondolták közös platformnak a tiltakozásukban, de emiatt nem mentek haza. Inkább oktatás- és egészségügyről, korrupcióról, haveri világról, az ország szétlopásáról beszéltek a szónokaik. A menekültügy odabenn volt hangsúlyos és erős téma. Zúgó, szűnni nem akaró taps köszönte meg a kerítést, a határozott fellépést a magyarok biztonsága érdekében.

És akkor nyilvánvalóvá válik mindenki számára: az a törésvonal a magyar közéletben, hogy a kormány politikáját bírálók alapvetően abban értenek egyet, hogy mind bevándorláspártiak.

Kevesen vannak, még kevesebben, mint az ellenzéki pártokra szavazók tábora a felmérések szerint, itt megvan a négyötöd, a magyarok legalább nyolcvan százaléka bevándorlás- és kvótaellenes, fél az idegenektől. És megvetéssel gondol azokra, akik – nyilván rövidlátásból és félreértelmezett emberségből – segítő szándékkal, irgalmas együttérzéssel, befogadó attitűddel fordulnak a házukat, hazájukat elhagyni kényszerülő menekültek felé.

Sőt, a Fidesz kezdeményezésére népszavazás is lesz a kérdésben, jó az esély rá. Mert hat év elteltével ez az első népszavazási kezdeményezés, amely átjutott a választási bizottság bürokratáin, és – megjósoljuk – ki fogja bírni az alkotmányossági normakontrollt.

A népszavazásra legkorábban ősszel kerülhet sor. Két veszélyt látok az addig hátralévő időben. 1. A kerítésről kiderül, hogy nem állítja meg a migránsokat, és a szomszédos országok nem fogják be- vagy visszafogadni az egyszer magyar területre jutottakat, lesz nekik elég bajuk azokkal, akik ott maradtak. 2. Az Unió (amely mi magunk /is/ vagyunk) csak ki fogja kényszeríteni a tagállamokból, hogy vegyék ki a részüket akármilyen elosztásban a közös gondból.

És akkor, abban a pillanatban már tényleg az lesz az egyetlen ellenzéki opció, amit a transzparens már most megelőlegez.