Balog Zoltán emberminisztertől (EMMI) idézzük, hogy szerinte az oktatás kérdéseiben kissé túltolták a biciklit. Korábbi az idézet, azóta volt egy nagyobbfajta (közepes) tüntetés Miskolcon, valamint leváltotta a miniszter a közoktatásért felelős államtitkárt, Czunyiné Bertalan Juditot. Meg tett ígéreteket a későbbiekre. Első eset, egyelőre példátlan, amikor a kormány elismeri, hogy hibák vannak a rendszerben, és némiképp neki is van felelőssége a kialakult katyvaszban.

Szerény (ellenzéki és szakértői) becslések szerint tízmilliárdokat vontak ki az oktatásból, megfelezték a felsőoktatás hallgatóinak számát, leszállították a tankötelezettséget, és olyan béremelést hajtottak végre, amellyel párhuzamosan megnövelték a pedagógusok terheit, miközben mindenféle pótlékot, túlórapénzt, juttatást elvontak tőlük. Ezen kívül még példa nélküli központosítást hajtottak végre a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) létrehozásával. Folytathatnánk a sort, de minek, az eredmények magukért beszélnek, Európában sereghajtók vagyunk az oktatásra költött nemzeti jövedelem tekintetében, valamint folyamatosan csúszunk lefelé a nemzetközi mérések mutatószámai alapján.

Balog Zoltán – egyben az egészségügyért és a kultúráért is felelős miniszter – sokirányú tehetségét most nem jellemezzük az alá tartozó ágazatok helyzetével, mindössze maradunk a közoktatás változásait értékelő biciklis metaforájánál. Mert úgy folytatódik a költői helyzetleírás, miszerint a változtatásoknál mindig egy kicsit túl kell lőni a célon, mert a megvalósíthatatlanba ütközünk, idővel vissza kell venni a tervekből, és máris ott vagyunk, ahová jutni akartunk. Most túl van tolva a bicikli, kicsit visszagurulunk, nyugodjon le mindenki.

Balog Zoltán miniszter akkor jellemezte a közoktatás helyzetét a kerékpáros szókapcsolattal, amikor a Miskolci Hermann Ottó Gimnázium tantestülete megelégelte az ágazati káoszt, többoldalas (szakmai) levélben összefoglalták kritikai észrevételeiket az iskolák ellehetetlenítése ügyében, majd a véleményhez csatlakozott négyszáznál több iskola és húszezernél több magánszemély, nagyobbrészt pedagógusok és szülők. Ha folyvást magyarságról, kultúráról, megmaradásról papolunk, akkor az iskola stratégiai ágazat, ott dől el a jövő.

Mindeközben sorra jelennek meg hírek arról, hogy komplett tantestületeket fenyegettek meg, vonatták velük vissza a csatlakozó nyilatkozatot, valamint presszió alá helyeztek aláíró pedagógusokat. Mert a KLIK létrejötte óta a pedagógusok többségének ugyanaz a munkáltatója, s aki egyszer eljátszotta a becsületét ebben a rendszerben, az az ország másik végében sem tud elhelyezkedni.

A sajtóban és a nyilatkozatok szintjén már érzékelhető, hogy a bicikli hátramenetbe lett kapcsolva, kerekasztal alakul, szakmai fórumokon lehet kis engedményeket elérni. Visszavesznek az adminisztratív terhekből, változtatnak a pedagógus minősítő rendszeren, és a KLIK átalakítása is szóba kerülhet.

Lehet, hogy ezekkel az intézkedésekkel leszerelhető az elégedetlenség, de a lényegen nem változtat. A pedagógusok izmoznak még egy kicsit, tüntetgetnek, elégedetlenkednek. Majd a tavasz beálltával megint növekvő számban jönnek a migránsok, s az Unió megpróbál ésszerű elosztási-befogadási rendszert kialakítani. Mi meg majd rettegünk és tiltakozunk.

Fotó: Székelyhon