A Fidesz kezdeményezi az Alaptörvény módosítását. A törvényjavaslat szerint a kormány, tekintettel az Európában és a világban zajló terrorcselekményekre, terrorfenyegetettség, terroresemény vagy terrortámadás esetén terror-veszélyhelyzetet rendelhetne el, amikor is hatvan napig szükségintézkedéseket vezethetne be parlamenti jóváhagyás nélkül, amolyan rendkívüli állapotot.

Értjük.

Értjük a magyarázatot, hogy háborúban – és a terror valamiképpen a háborúra hasonlít, sőt nevezhetjük annak – nincs idő hosszadalmas demokratikus döntéshozatali procedúrákra, cselekedni kell, gyorsan, határozottan, ütőképesen.

Értjük azt is, hogy az alkotmánymódosításhoz kétharmad kell, a Jobbik már biztosította is támogatásáról a kormánypártokat, legyen rend és biztonság. Kisebb ellenzéki pártok, civil szervezetek és jogvédők viszont aggályaikat fejezték ki a tervezettel kapcsolatban, ők úgy értelmezik, hogy a kormány hatvan napra korlátozhatja a szólás- és gyülekezési szabadságot meg egyéb állampolgári jogokat, amikor terrortámadásnak minősít valamilyen eseményt. És ezzel kontrollálatlan túlhatalom jön létre, sérül a demokrácia alapeszméje.

Minden bizonnyal nem alaptalanok a félelmek, mert a kormány terror-kommunikációja bizony belefutott az utóbbi időben néhány tévedésbe, és terroristának minősítettek ártatlan fegyvergyűjtögetőket például. Vagy utaljunk arra, hogy Romániában is terrorváddal sújtják éppen azokat, akik meg akartak zavarni néhány petárdával egy állami ünnepséget. És tudjuk, a migránsoktól (más nyelvű, más vallású, más kultúrájú emberektől) félni kell, mert fokozzák a terrorveszélyt.

A terror definíciója és értelmezése ebben az esetben bonyolult jogi és politikai kérdés, hogy egyáltalán akár egy utcai tüntetés, zavargás az államrendet fenyegeti, vagy csupán a kormány intézkedéseivel szemben demonstrált elégedetlenség. Terror, vagy éppen a rendőrök beavatkozása a terrorcselekmény? Láttunk, átéltünk hasonló értelmezési nehézségeket 2008-ban az őszödi beszéd után, amelyek azóta is terítéken vannak. S megint csak a politikai, ízlésbeli megosztottságnál tartunk, ahol időtlen idők óta.

Néhány liberális publicista meg jelentéktelen politikus süvölvény próbál racionális érvekkel meg hangos kiabálással jelezni, hogy nagy baj lesz ebből, emberek.

A magyar valóság ismeretében, és a szociális érzékenység empátiájával sújtva egyszerűen nem értjük ezt a honunkban oly talajtalan felháborodást. A Fidesz eddig is azt tett, amit csak akart, nem igazán fölfogható, mitől is félnek ezek az értelmiségiek.

A közöny és a sötétség védelmében meghúzódó tömegek ingerküszöbét nem érik el az ilyesfajta politológiai meg filozófiai határsértések. Ha kijárási tilalom lesz, akkor legfeljebb nem megyünk az utcára, ha a pálinkafőzésre vagy a disznóvágásra vezetnek be korlátozást, akkor főzünk zugba és vágunk feketébe. Akinek meg a szólásszabadság hiányzik, menjen el, amíg megteheti.

Fotó: stephensherd.wordpress.com