Bizottsági ülésen vagyok. Napokra távol Brassótól, ám a korszerű technikának hála, irányítani tudom otthoni munkámat is. Maroktelefonom elnémítva, ám jelzi, hogy volt egy nem fogadott hívásom. Közösség- és közönségszervező barátom keresett. Eszembe jut, hogy egy közös rendezvény megszervezését fontolgattuk napokkal ezelőtt. Gyors sms-t, írásos üzenetet küldök. „Hívjál fel kettokor!" Az ülés szünetében várom a hívását. Hiába. Pontban két órakor ismét villog a maroktelefon képernyője. Kissé bosszankodom. De hát megírtam, hogy fél kettőkor... Akkor ugrik be: az internetről vásárolt telefonomon nincsenek ékezetes betűk, s a hívjál fél kettőkor az hívjál fel kettőkorként értelmezhető csupán egy magyar felhasználó számára.

A nézeteltérést tisztázzuk később. A történet azonban jól szemlélteti, hogy a ránk köszönő digitális korban, amikor az információs technológia jelentősen megváltoztatja mindennapi életünket, egy ékezet mekkora kalamajkát okozhat. Rendezvények maradhatnak el, barátságok szűnhetnek meg, szerelmek válhatnak gyűlöletté.

Nem tekinthetünk el tehát attól, hogy a magyar nyelv túléli-e a digitális átállást. Nem tekinthet el ettől az a közösség, amelynek körében elfogadott az a magyarsághoz való tartozás feltételeit megszabó latens közmegegyezés, hogy a „nyelvében élő nemzet" elsősorban a jó magyar nyelvtudást, valamint a magyar kultúra ismeretét jelenti.

A digitális korszak pionírjai is elismerik, hogy amit ma a világháló összeköt, azt a használók nyelvi korlátai még mindig szétválasztják. De ez, meglehet, nem lesz mindig így! A digitalizáció hatására – állítják a szakemberek – a világ hatezer nyelve közül legalább kétezer nyelv kihalásra van ítélve. Más nyelvek szerepet fognak ugyan játszani a családi és ismerősi körben, de a szélesebb üzleti és tudományos szférában már nem.

Milyenek a magyar nyelv esélyei a túlélésre? Sokan az anglicizmusok terjedésétől tartanak, ami a globalizálódás mellékhatása. Megnyugtató lehet számunkra, hogy a magyar már többször is túlélt hasonló nyelvi beömlést: a török nyelvek hatását a honfoglalás előtti korban, a szláv nyelvekét a Kárpát-medencében. a Habsburg Birodalom fennhatósága alatt a latin és a német nyelv hódítását.

Szavaink védelme viszonylag egyszerűen megvalósítható: használjuk őket! Ne csak kijelentsünk, hanem szóljunk, beszéljünk, mondjuk, magyarázzuk, gőgicséljünk a kisdedekhez, kiáltsunk, ordítsunk vagy üvöltsünk, de szerelmesen suttogjunk is magyarul.

Nagyobb veszélyt jelent, hogy egy nyelv jövője ma már nemcsak beszélőinek számától függ, hanem attól is, hogy mennyire van jelen a digitális térben. És itt már nem állunk olyan jól. Noha, azonnali vesztésre sem, mert néhány fontos szoftver magyar változatban is elérhető, való igaz, a magyar nyelv különlegessége megnehezíti az angol alapú alkalmazások egyszerű adaptálását. Ráadásul a magyar nyelvű technológiák fejlesztését az is hátráltatja, hogy a magyar piac meglehetősen kicsi, így anyagilag aligha éri meg ezzel bajlódni.

Ám a magyar tudományos körök, állami szervek és nem utolsó sorban a felhasználók támogatására szükség van. Az információs technológia újabb forradalmának a kapujában állunk. A személyi számítógépek következő generációjába olyan szoftverek fognak működni, amelyek nem csak a hangokat vagy a betűket, hanem a szavakat és a mondatokat is értik. A nyelvtechnológia képes lesz automatikusan fordítani vagy segíteni a tolmácsok munkáját, beszélgetéseket és dokumentumokat összefoglalni; és támogatni a felhasználókat a tanulásban.

A magyar nyelv helyzete drámaian megváltozhat akkor, amikor a technológiák új generációja elkezdi valóban hatékonyan kezelni az emberi nyelvet – figyelmeztet egy európai uniós portál. A gépi fordítás tökéletesítése által a nyelvtechnológia csak azoknak a nyelveknek az esetében segít, amelyek képesek fennmaradni a digitális világban. Viszont, ha létezik használható nyelvtechnológia, akkor még a kevés beszélővel rendelkező nyelvek is biztosíthatják túlélésüket. Ha nem, akkor még a nagyobb nyelvek is erőteljes eróziónak lesznek kitéve, s ez a folyamat rendkívül felgyorsulhat.

Mindez azt jelenti, hogy erőfeszítéseket kell tennünk a kutatások terén, ha a magyart továbbra is használni akarjuk magán- és közéletünkben. Erdélyben is, ahol a nyelvművelés, a nyelvújítás mindig fontos feladat volt.

Addig is a hagyományos módszerekkel óvjuk a nyelvünket a romlástól.
Beszélgessünk egymással, gyerekeinkkel, unokáinkkal. S ha mostanság számos bükkfanyelvű üzenetet küldenek nekünk a Caragialé tollára való „katindátusok", meg se halljuk őket. A bükkfanyelv ugyanis a rossz szoftvernél is többet árt a magyarnak.