Kétlem, hogy az idegileg elég viharvertnek tűnő hatvannégy vármegyés kettős állampolgár bombát akart volna robbantani Kézdivásárhelyen a román nemzeti ünnep alkalmából. Elsősorban nem hiszem el, hogy volt igazi bombája. Ahogy a Mikszáth-anekdotában is ezer oka van annak, hogy nem harangoznak, de a legfőbb az, hogy nincs harang – és akkor már a többi okot nem is kellene sorolni. Ez esetben fontos a többi ok is.

Másodsorban azért kétlem, mert bármennyire buggyant, egyetlen terrorista sem az övéit akarja felrobbantani: miért tett volna kárt a fészbukon rejtőző, titokzatosságát ott őrző B. I. A. a túlnyomóan magyar, békés lakosság körében? (Romániában Székelyudvarhely után Kézdivásárhelyen a legnagyobb a magyarok aránya az összlakosságon belül.) Harmadsorban a biztonsági szolgálat maga jelentette be, hogy hónapok óta megfigyelés alatt tartja a bamba „fenevadat”... És hagyták érlelődni a bűnös szándékot? Hát ez így működik? (Így működ a működ?) Meg hogyan jöttek rá, hogy pont aznap akart robbantani? Be volt állítva, ketyegett nekije a digitális hórája, mint a filmekben? Eszembe villan a rettenetes fegyver és bűnjel, amit 1990-ben a bányászinvázió talált a parasztpárt székházában: egy iszonyatos fénymásoló képében. Lehet, hogy most a szolgálatok egy játékszeren ütöttek rajta. Vízipisztoly, szexbomba... Ilyen terrorista – ilyen szolgálatok. Bőgjünk vagy röhögjünk? Az sem semmi, hogy egy arab (Omar Hajszám) után most már nekünk, magyaroknak/székelyeknek is van egy házi, hordozható terroristánk.Veszélyesen élünk, na.

De a fő kérdés nem ez. Hanem, miként a gyönyörszerzés esetében is: az időzítés. Miért pont a nemzeti ünnepen ütnek rajta az élesen követett sakktáblás vármegyén? Ugyanez a „miért pont most?” érvényes a nemzeti zászló „titokzatos eltűnésére” Sepsiszentgyörgyön. Véleményem szerint a provokáció ott sem egyéb bűnbakgyártó diverziónál. Persze annál inkább a végére kell járni.

Természetesen lehet, hogy a hatvannégy vármegyés csakugyan forgatott valamilyen „akciót” fejében, sőt az is előfordulhat, hogy törvényt sértett. De a korrupcióellenes vagy terrorelhárításos lerohanásokra emlékeztető ünnepi erődemonstráció időzítésének üzenete más. 1. Éberek vagyunk, harci készenlétben vagyunk, mindenen rajta vagyunk, „nimic nu ne scapă”. 2. Nem vagyunk szívbajosak politikai ügyet csinálni bármiből, amiből csak lehet. Veszélyes manipulációval a magyarok ellen tüzelni a románokat. (A hibás általánosítás megbízhatóan működik: a migránsok is ugye mind terroristák, miért ne lehetnének azok a magyarok is? – noha a mi tüntetéseink módját, hevességét össze sem lehet hasonlítani például a fővárosi megmozdulásokéval.) Megbélyegezni a román köztudatban a magyarokat. Végül és legfőképpen ellehetetleníteni a helyi önkormányzatot, általában a romániai magyar politikai képviseletet. Ahhoz, hogy ezt belássuk, nem is kell a kommentariátus pszichopata részének szennyét, elég a hangadó médiumok hisztériáját látni.

Két megjegyzés ide kívánkozik. 1. Nyilvánvalóan elítélendő minden – a magyarság nevében fellépő – revizionista, paramilitáris, szélsőséges szervezet és szervezkedés, mint ahogy a felelős magyar politikusok, „itt és ott”, a nagy füttykoncert kíséretében, nem is győzik határozottan elítélni. Erről elég ennyi. 2. Nem lehet elhallgatni a normális román hangokat, reagálásokat sem. Van, nem is kevés. Az egyik ilyen hangvételű érdekes poszt, amely egyébként nem tűnik „magyarbarátnak”, azt kérdezi felháborodva a BIA-ügy kapcsán, amelyet a SRI és a DIICOT „olcsó manipulációjának” nevez: „Mégis, mennyire tekintenek ezek hülyének minket?” A jelek szerint viszont ez a „hülyének tekintés” eléggé megalapozott, gondoljunk az olyanszerű hozzászólásokra, hogy „ezt a bevándorló nomád bandát (értsd: a magyar honfoglalókat) a sok terroristával a románoknak annak idején nem kellett volna beengedniük”, vagy az egyik román honatya idióta tételére, miszerint a fővárosi klubtűz a magyarok műve volt, céljaként Erdély elcsatolásával... Mint valami Viagrát, ezrek várják áhítozva, hogy bevegyék. Ahogy a világon milliók időtlen idők óta beveszik a kútmérgezéseket, BIA-torbágyokat és hasonlókat. Hogy bevegyék az ilyen madárijesztőket is, mint ez a „rommagyar terrorista”, önnön tudatos hiszékenységükön kívül nem illusztrálva egyebet, mint azt, hogy a tömeg mind könnyebben manipulálható.

A nyugtalanító kérdés azonban marad: cui prodest a nacionalista indulatok felkorbácsolása? És akkor azt kell mondanunk: 2015 december elsején tulajdonképpen az történt, ami egy ideje térségünkben mondhatni járványszerűen végbemegy. Aminek elsősorban mindig a – mindenféle – kisebbségek isszák meg a levét. A nemzetállami gyűlöletkeltés, megosztás és intolerancia tobzódása. A „biztonság” parancsának prioritása a szabadság rovására, a „készenlét hisztériája”. (Emlékezzünk vissza 1990 véres marosvásárhelyi márciusára! Vagy mélázzunk el azon, hogy milyen képzeteket kelt napjainkban a nemzeti ünnepek militarista körítése...)

Tudatosítani kell tehát, amíg nem késő: a ráció válsága, a reprimitivizáció, az általános fogalomzavar és a populizmus dagályának – de egyszersmind az új európaiság vajúdásának – körülményei közepette a nemzetállami modell veszélyes! Valamikor Magyarországnak, a magyar kormányzatnak Romániával szemben, teljesen jogosan, az volt a fő kifogása, hogy nemzetállami alapon elnyomja a magyarokat, intoleráns a mássággal, a kisebbségekkel szemben... Most ebben a nemzetállami irányban masíroz beteges lendülettel, konfrontatíve megosztva társadalmát, fittyet hányva – egybek mellett – a szolidáris nemzet eszméjének. Még egyszer: mindezeknek elsősorban mi, kettős túszságban vergődő romániai magyarok isszuk meg a levét!

Védekeznünk az ilyen és hasonló törekvések ellen csakis összefogással, demokratikus választói akaratnyilvánítással sikerülhet, vezető politikusainknak pedig – mint a mostani forró helyzetben ismételten tették – alapelveink következetes hangoztatásával: „A Romániai Magyar Demokrata Szövetség mindig a parlamentáris demokrácia eszközrendszerét, a politikai párbeszédet tartotta és tartja az egyetlen törvényes és járható útnak.”

A hatóságok pedig tegyék a dolgukat. Törvényesen, igazságosan – áttetszőséggel ahogyan Románia technokrata miniszterelnöke is mondta.

Ui. A téma komolyságára való tekintettel kérem a hozzászólókat, ne essünk magunk is a gyűlölet és az irracionalizmus csapdájába, mellőzzük a szélsőséges és harsány véleményeket, válaszokat, megnyilvánulásokat.

Fotó: cotidianul.ro