Az elöljáró bekezdésben emlékeztetnék mindenkit egy negyedszázaddal ezelőtt történt eseményre. A rendszerváltásokat megelőző évben, 1989-ben már erősen recsegett a kétpólusú világrend, Gorbacsov és Reagan titkos tárgyalásokat folytatott, és érezhetően győzött Amerika a fegyverkezési és ideológiai harcban. Ma már történelem, de igencsak maga alá temethetett volna sokakat egy látványos összeomlás vagy utóvédharc. Történelmi tény, hogy bölcsebbek voltak a világhatalmak vezetői, és nagyobb zökkenők nélkül, kis áldozatokkal levezényelték a nagy fordulatot.

Történt ebben a ’89-es évben, hogy Magyarországon rekedt körülbelül hatvanezer NDK-s turista (migráns, menekült, potenciális terrorista). Hozzánk szabadon utazhattak, de nem akartak hazamenni a szocialista demokratikus köztársaságba, hanem egyenesen a másik Németországba, a hanyatló nyugatra mentek volna. Számukra az volt az álmok és az ígéret földje. Akkor Németh Miklós volt a miniszterelnök, Horn Gyula a külügyminiszter, és a kis Magyarország úgy döntött, hogy megnyitja a határait a szabadság világába igyekvő migránstömegek előtt. Nagy húzás volt, mi szedtük ki az első téglát a berlini falból (egyébként betonból volt), azóta Horn Gyuláról utcák vannak elnevezve szerte Németországban, és a huszonötödik évfordulón óriásplakátokon köszönték meg a németek (Danke Ungarn) a kerítésbontás jelképes gesztusát. Pozitív tényező voltunk, megéreztük az idő szavát. Igaz, kommunisták voltak a vezetők, és ez sokat levon a tett értékéből.

Akkor éppen válságban volt Európában a tekintélyelvűség és a dogmatizmus. A szabadság és az egyéni felelősség új dimenziói tárultak fel.

Azóta a szereplők nagyobb hányada megírta az emlékiratait, nagyinterjúban vázolta az események menetét. Szinte minden részletet ismerünk. És semmit nem von le a cselekedetek jelentőségéből az a tény, hogy gyakorlatilag a világ és Európa minden nagyhatalmával egyeztettek akkori országvezetőink, és végül Gorbacsov is rábólintott, és akkor engedtük el a migránsokat.

Vannak hasonlóságok a mostani helyzettel.

Ellenben nem volt internet, kommentszekció meg facebook, ahol a tökkelütött hülyék eszmét cserélnek az aktuális világpolitikai helyzetről. Láthatóan két táborra szakadt a népesség: a mindenkit válogatás nélkül Európába beengedni kívánó liberálisok (akiknek amúgy végük), és a határok lezárását követelők, akik második lépésben meg is tisztítanák a vén Európát az ide nem valóktól (aki nem keresztény, aki nem fehér, aki nem nacionalista, aki…).

Csak két kérdésem van a vadul vitatkozók történelmi és valóságismeretét idézőjelbe téve:

Miből gondolja bárki, hogy most nem egyeztetnek, tárgyalnak és mérlegelnek a világ valódi vezetői? (A világuralmi összeesküvéseket leszámítva.)
Miért gondolja bárki, hogy az Unió népességének két (a kontinensnek egy – másfél) százalékát adó Magyarország alakítja a világtörténelmet?

Ps: „Ne olvassa el a kommenteket a tragédiával kapcsolatos cikkek megosztásai alatt! Pláne ne szóljon hozzá. Úgysem fogja senkinek megváltoztatni a véleményét, cserébe egy csomó borzalmas dolgot olvas majd. Jobban jár, ha úgy általában nem olvas kommenteket soha, sehol.” / 7 alapszabály a facebookos viselkedésre tragédiák esetén/