Hosszas vajúdás után megszületett végre a levélben szavazás törvénye, amely – mára kiderült – senkinek sem jó. Legkevésbé a külföldön élő román állampolgároknak. Hiányosságaira és arra, hogy sérti az alaptörvényt az RMDSZ próbálta felhívni a jogalkotók és az Alkotmánybíróság figyelmét, eredménytelenül.

Amikor a Tisztelt Házban megszavazták a törvényt, a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok is ünnepeltek. A jogszabály elfogadásáért japán sztrájkoló liberálisok boldogan lobogtatták a karjukról lekapott fehér szalagot, jelezvén: a sztrájk véget ért! Akkor még azt remélték, hamarosan jelöltjük, Cătălin Predoiu lesz a miniszterelnök, hisz ebben egyeztek meg Klaus Iohannis elnökkel. A szociáldemokraták abban az illúzióban ringatták magukat, hogy ők a jövő őszi parlamenti választásokig kormányon maradhatnak, hiszen elnökük, Liviu Dragnea elutasíthatatlan alkut ajánlott az államfőnek: elküldik Victor Pontát, ha szocdem lesz a helyettesítője. Mivel mindkét pártelnök – Liviu Dragnea és Alina Gorghiu is – félreértette a helyzetet és félreismerték Iohannis elnököt, a levélben szavazás törvényének elfogadása után örömükben össze is puszilóztak...

A levélben szavazás törvénye ugyanis mit sem változtat az eddigi gyakorlaton, annak a pártnak biztosít előnyt, amely a választásokat szervezi: lehetőséget nyújt a csalásra, amellyel a kormányon levők élhetnek. (Emlékezzünk vissza, hogyan fordították meg a külföldi szavazatok a 2009-es elnökválasztás eredményét: éppen annyi Băsescut támogató külföldi szavazatot számolhattak meg az éjszaka folyamán a választási biztosok, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy az új államfőként nyugovóra térő Mircea Geoană szegény balekként ébredjen másnap reggel.)

Most, hogy a szakértői kormány szervezi a választásokat – hacsak (éppen emiatt?)  nem buktatják meg a Cioloş-csapatot a pártok – a külföldi szavazatokkal visszaélni nem lehet. Sajnos, élni sem igen lehet vele. Egyrészt levélben szavazni csak a parlamenti választásokon lehet, s csak annak, akinek a lakcíme külföldön van, aki rendelkezik tartózkodási engedéllyel, illetve érvényes romániai személyazonossági igazolvánnyal. Nos, így már nagyon sokan, akik munkaszerződés nélkül, feketén dolgoznak az EU országaiban, nem szavazhatnak.

Ráadásul a szavazás lehetősége regisztrációhoz kötött, amit nem lehet online felületen is megtenni. A nyilvántartásba vétel idő- és pénzráfordítást is feltételez. Esetenként akár több száz kilométert is utazniuk kell a legközelebbi román külképviseletig azoknak, akik regisztrálni akarnak. Amit szintén nagyon sokan nem fognak vállalni. Egy padovai román vendégmunkás számításai szerint a nyilvántartásba vétele mintegy 150-200 eurójába kerülne, amihez hozzátette, hogy majd bolond lesz ennyit költeni a fölöslegesre.

Ezért nem tartom reálisnak azt a fenyegetést, hogy több millió fel nem használt külföldi szavazat kerülne az országos kosárba, ami veszélyeztetné a magyar képviseletet – mivel a külföldön élő román állampolgároknak két szenátori és négy képviselői hely jár. Egy-két mandátumot azonban biztosíthat a román jelölteknek a magyarokkal szemben, s ez is érezhető veszteséget jelentene. Ezt az eshetőséget növelné a magyar–magyar párharc a parlamenti választásokon. Csökkentené viszont a nagyobb arányú magyar részvétel, ha az erdélyi magyarság is hasonlóan változtatna utóbbi években kialakult rossz választási szokásain, mint a felvidéki vagy legutóbb a kérpátaljai magyarok.

Külföldön számos erdélyi magyar is dolgozik, tartózkodik, így elméletileg a magyar jelöltek is számíthatnak levélszavazatokra. Ehhez azonban kapcsolatfelvételre, jó kommunikációra – és nem utolsó sorban a magyar kormány biztatására – is szükség lenne.

A levélszavazás törvénye nem old meg semmit, a külföldön élő és a romániai bruttó nemzeti össztermékhez jelentős mértékben hozzájáruló vendégmunkások éppúgy nem fogják befolyásolni az új kormány összetételét, politikáját, mint eddig.

A szakemberek szerint is alkotmányellenes jogszabály (az alaptörvény előírja: a szavazásnak közvetlennek kell lennie, vagyis a választónak saját kezűleg kell leadnia szavazatát stb.), amellett legalább annyira megnehezíti a szavazást, mint amennyire megkönnyíti. Legfeljebb a választások napján nem lesznek akkora sorok a külképviseletek előtt, mint a legutóbbi elnökválasztás napján. (A sorállás népi hagyományát a regisztrációkor élhetik újra a választók.)

Klaus Iohannis elégedetten mosolyoghat. Nektek, akik értem álltatok órákig sorban, megígértem, többé nem lesz sorbanállás, aki pedig ezzel a megoldással elégedetlen, hát az, az új törvény szerint a 2019-es elnökválasztáson amúgy sem szavazhat ellenem, így írja elő a törvény...

Illusztráció: Dan Perjovschi rajza (Revista 22)