Krebsz János: Körhinta

Alcím: A népek felvilágosításának szükségessége a jelen körülmények értelmezésének alapjairól

Első helyen a kárvallottak felsorolásában az arab világ, Közel-Kelet és Afrika szerepel meg Afganisztán (ahonnan a legtöbben menekülnek), a második helyen a szétesett Szovjetunió utódállamai, amelyek méretes diktatúrákká alakultak kis sztálinista stichhel, és vagyunk mi, a szovjet fennhatóság alól szabadult kis közép-kelet-európaiak a magunk korrupt rendszereivel. Közép- és Dél-Amerika egy másik történet, de sok a hasonlatosság.

A Föld nevű bolygó fentírt térségeiről szólva mintha az lenne a kérdés, hogy diktatúra vagy anarchia működteti vagy veri szét éppen a társadalmat. Ahol demokráciával próbálkoznak, ott elszabadul a pokol, ahol diktátorok uralkodnak bárminek álcázva, ott rend van. Ahol pedig a tartalmilag üres, formális demokrácia máza alatt szétlopják az országokat, ott éppen lebegnek a két állapot között, és az egyszerű ember vágya a békés nyugalomra tolja a rendszert a szeretett vezető egyszemélyes biztonságpolitikája irányába.

A választás lehetősége: diktatúra vagy anarchia. Akkor már inkább a rend.

A magyar történelem utolsó másfél évszázada az illusztráció. A fellobbanások és erős változtatási szándékok után azonnal győz a béke, a nyugalom és a kiszámíthatóság iránt érzett ősi vágy. Nem baj, ha középszerű a vezető, nem baj, ha igazságtalan a berendezkedés, és az sem, hogy erősen le vagyunk maradva még magunkhoz képest is. Az erőskezű (jóember) vezető nem akar rosszat senkinek, és végelgyengüléséig nincs akarat a leváltására. A néplélekbe van beágyazva, hívhatják Ferencjóskának, Horthynak vagy Kádárnak.

Törőcsik Mari adott valamelyik lapnak nagyinterjút közelgő nyolcvanadik születésnapja alkalmából. Az újságíró kérdezgette volna az éppen nagyon aktuális menekültkérdésről, belekeverve azt a tényt, hogy a színésznő rendező férjével annak idején örökbe fogadott egy vietnámi árva kisfiút. Azt fel sem tételezzük, hogy nem az emberség (emberiesség) szempontjait fogalmazta volna meg, ha válaszol. Az örökifjú színésznő hatalmas bölcsességgel azt felelte, hogy a menekültkérdésben nem fog egy állásfoglaló mondatot sem mondani, mert bármit mond, egy fél ország fogja utána köpködni. Erre pedig nincs szüksége. (Mellesleg nekünk sem lenne szükségünk ekkora gyűlöletre.)

A világpolitika aktuális eseményei karnyújtásnyi közelségbe kerültek a magyarokhoz, és némi média- és kormánymanipulációval, ősi félelmeinkre rezonáltattak. És hiába minden józan szó, érzelmileg van felindítva a nemzet. Ez már kezd hasonlítani a chemtrélerező és mindenhol összeesküvést feltáró világmagyarázatok egyszerű képleteihez. Most éppen Angela Merkel és Soros György összeesküvése (hátsó szándéka, bosszúja, Európa elpusztítását célzó akarata) mozgatja a szálakat. A hazájáért aggódó polgár javára írható, hogy az események menetét és kimenetét megérteni akaró szándék munkál benne, meg a bizalom a vezetőkben, de igazából a kisember félelme a változástól, a nyugalom megzavarodásától. A békességről van szó, amit veszélyeztetnek a cigányok, zsidók, migránsok…

Most aláírást gyűjtünk a betelepítési kvóta ellen, szükség esetén békemenetet szervezünk az elutasítás mélységeinek bemutatására. És az élő lelkiismeretet képviselő érzékeny közszereplőink nem mernek megszólalni, mert a közvélemény éppen honvédőnek képzeli magát. Sok történelmi pillanatunk volt ilyen.

Kimaradt?