Lemondott a miniszterelnök, kormánytagjainak nincs más választása, mint követni őt. Így kettő az egyben kivitelezésben teljesül a tüntetők másik, korábbi követelése is – Oprea ugyan nem mondott le, a Ponta-csomag részeként mégis mennie kell. Lemondott a negyedik kerületi polgármester, pedig kezdetben neki sem nagyon akaródzott sem a felelősségvállalás, sem a bársonyszék nélküli lét. Letartóztatták már a Colectiv Club tulajdonosait, leváltották a fogyasztóvédelem vezetőjét, és szigorítottak a tűzvédelmi szabályokon. …Győzött a népakarat.

De az istenadta nép mégis tovább tüntet, s nemes egyszerűséggel azt kéri, hogy mindenki mondjon le, menjen a fenébe kormány és ellenzék, kormányfő és államfő, jöjjenek a Hófehérkék, s vezessék ők az országot a normalitás felé. Takarodjatok mind! olvashattuk a tegnap esti tüntetés feliratai között.

Még nem egészen egy éve nagyjából ugyanazok voltak a fő szervezői és hangadói azoknak a tüntetéseknek, amelyeket Klaus Johannis támogatására hoztak össze példás gyorsasággal. Most meg őt is a süllyesztőbe küldenék, és egyértelműen jelzik, hogy az ellenzéki pártokból sem kérnek. Hogy akkor ki más? Azt még nem tudni. S azt sem, hogy honnan a sok makulátlan hozzáértő potenciális politikus, aki majd sec-perc alatt korrupciómentes paradicsomot varázsol Romániából, azt sem.

Azt viszont kétségtelenül tudni lehet, hogy az az út, amelyen az utóbbi időben elkezdett lépkedni a romániai civil társadalom is, nemcsak ígéretes, hanem veszélyes is. Nemcsak a korrupció öl, amint hirdetik következetesen (és helyesen) a tragédia óta tiltakozók, hanem a káosz is, a populizmus is, a tudatlanság és a megtéveszthetőség is. Kolozsváron a tegnap esti tüntetésen az volt a jelszó, hogy „Ki a maffiával az országból! Az összes párt ugyanaz a nyomorúság, Az összes párt körforgásban lop, A forradalom az egyetlen megoldás”.

Nos, ez a forradalom dolog lehet, hogy nagyon romantikusan hangzik, s az sem kérdés, hogy ha a mi generációnknak volt egy 89-e, a szüleinknek 56-ja, miért ne lehetne saját forradalma a mai ifjúságnak is? Csakhogy minden forradalom után jönnie kell a békés és szervezett építésnek. Ahhoz, hogy a forradalom elérhesse hosszútávú célját, és felépülhessen az élhető társadalom, igenis kellenek majd a pártok, a parlament, a törvények és az azokat meghozó politikusok, a megvalósításra váró pártprogramok. Más út nincs, csak a diktatúra.

A romániai utcamozgalom és a közhangulat viszont politikaellenes és csodaváró, s nem utolsósorban megfeledkezni látszik arról, hogy a korrupcióhoz is minimum két ember kell – nemcsak az, akit korrumpálnak, hanem az is, aki korrumpál. A korrupció valóban Románia rákfenéje, de egy kormányhoz, egy párthoz, egy személyhez, de akár a teljes politikai osztályhoz kötni – több mint tévedés. A felelősség áthárítása is egyben, mert minden bizonnyal a tüntetők között is szép számmal akad, aki a mindennapokban apró-cseprő ügyeinek intézése közben maga is a könnyebb utat választja, azt, hogy némi csúszópénz fejében a hivatalnok eltekintsen a törvényes, de körülményes, bürokratikus eljárástól, az ellenőr pedig szemet hunyjon a cégénél talált kisebb-nagyobb szabálytalanságokon. Előszeretettel a csúcsokra mutogatunk, megtisztulást követelünk, de a mindennapokban már annyira beleivódott ez a jól bejáratott minden elintézhető-meggyorsítható rendszer, hogy nélküle talán a bürokrácia ellen vonulnánk utcára.

Megtisztulásra szükség van, de az nem fog menni a társadalmi hozzáállás változása nélkül. Nem elég követelni a tiszta politikai életet, a kiskapu nélküli törvényeket, hanem be is kell tartani azokat. A németországi jólét nem csak annak köszönhető, hogy azonnal lemondott a plágiummal megvádolt politikus, az ajándékutazást elfogadó államfő, hanem mindenekelőtt annak, hogy a német választópolgár tiszteletben tartja az adószabályokat, a közlekedési táblákat és minden agyonszabályozott eljárásrendet. Amikor erre képes lesz a román társadalom is, akkor majd nem kell utcára vonulni azért, hogy lemondjon a politikus, aki bűncselekmény gyanúja vetül. Mert a politikus sem fán terem, hanem közülünk kerül ki, ugyanabban a társadalomban szocializálódik és ugyanazt a szemléletmódot képviseli, mint tágabb környezete – míg alul van nyújtja a borítékot az egyszerűbb ügyintézéshez, gyermeke érettségijének, felvételijének „biztosításához”, cége könyvelésének rendben találásához stb., s amint felülre kerül a világ legtermészetesebb módján, zsebre teszi azt.

A „mondjon le mindenki, tűnjön el minden párt és politikus” azért is veszélyes, mert csalóka. Monica Macovei mutatta be az iskolapéldáját annak, hogy hogyan fog a lelkesedés előbb-utóbb újabb csalódásba átcsapni. Az egykori miniszter, több pártot megjárt, most épp a sajátját építgető EP-képviselő máris azt mondta, hogy ő nem politikus. Borítékolhatóan mások is követni fogják, s a mozgalmat úgyis lenyúlják, meglovagolják, ha nem az első vonalbeli, akkor a másod-, harmadvonalbeli politikusok. A kijevi Majdan mozgalom is intő példa erre. Az ukrán fővárosban tüntetők is azt követelték, tűnjön el minden párt, amely a korábbi korrupt rendszerekben is jelen volt, tűnjön el minden oligarcha a politikai életből… Aztán megválasztották elnöküknek Ukrajna egyik leggazdagabb emberét, aki mellesleg politikus is volt, a régi oligarchákat újak váltották, akik most már saját magánhadseregekkel zsarolják a kormányt és elnököt, az országban sosem volt ekkora káosz és korrupció, már a katonák ellátmányára elkülönített pénzek is szőrén-szálán eltűnnek, a parlament pedig tele van forradalmi és háborús hősökkel, „hazafiakkal”, „egyszerű emberekkel”, akik az Ukrajna számára létkérdésnek számító reformfolyamat minden lépését leszavazzák, mert ők politikai kompromisszumban, szükséges rosszban képtelenek gondolkodni. Végül is nem politikusok, és nem is akarnak azzá válni.

A káosz szélére sodródott Románia, s hogy ez megtörténhetett, abban bizony nagy szerepet játszott az ország legnépszerűbb intézménye, a DNA. A korrupcióellenes ügyészség és annak egyre „látványosabb” munkája erősítette meg a minden politikus legalábbis gyanús, ha nem eleve bűnös szemléletet, s azt hogy vannak célok, amelyek eléréséért bármi, akár az alapvető emberi jogok, alkotmányosság, az ártatlanság vélelme és jóérzés is felrúgható. Lehetővé tették, hogy akár rosszindulatú feljelentések alapján, gyermekei, családja szeme láttára maszkos kommandósok hurcoljanak el családapákat, családanyákat, s hogy a tényleges bűnösök ártatlanokkal egy cellában üljenek.

Ügyészállamban sohasem lesz jogbiztonság, ügyészállam sohasem lesz jogállam. Márpedig állítólag arra vágyik a tömeg. Ehhez viszont az is kellene, hogy ne csak akkor vonuljon utcára, ha valakit nem visznek el, hanem akkor is, ha igazolatlan és kiszivárogtatott gyanú alapján hurcolnak meg valakit, ha nem tartják tiszteletben az ártatlanság vélelmét.

De legyünk optimisták. Talán valami tényleg elindult a román társadalomban.

Fotó: pressalert.ro