Nem hiszek abban, hogy az emberek gonosznak születnek, mert ezt a valóság sűrűn cáfolja. Másról van szó: mind védtelenek vagyunk, ha a társadalom elengedi a kezünket, és kidobjuk az agyunkat az ablakon.

Egy hete írtuk meg, milyen önfeledten zsidózik, és propagálja a menekültek legyilkolását a Székely Önrendelkezési Tanács egyik alapítója, Csiby Károly, aki – keserédes ez, de – gerincesen vállalta, hogy ilyen és hasonló véleményeket vall a világról.

A pszichológia sokat elmond az emberről (már persze, ha az ún. ráció és megfigyelés mentén közelítjük meg, nem pedig mellőzzük az eredményeit, csak mert azok nem tetszenek nekünk). Sok kiderül a kísérletekből arról például, hogyan képződnek az identitások: mit jelent az, ha embereket két csoportban különítünk el, és egyiküket börtönőrnek, a másikat fogolynak nevezzük el. A stanfordi börtönkísérletről van szó, amely rávilágít arra, hogy egyébiránt kedves, hétköznapi emberek hogyan válnak fenevadakká a környezet hatására.

Más kísérlet azt bizonyítja, ha olyan nevetséges külső jelek alapján választunk ketté embereket, mint a szemük színe, és csak pár órára kényszerítjük megalázó helyzetbe azokat, akiket elnyomunk, az is mély nyomokat hagy rajtuk.

De megvizsgálták azt is már, a többség nyomása hogyan változtatja meg a véleményünket, vagy például, hogy a jól címkézett termék – legyen az bármilyen alsó kategóriás is – milyen jól eladható (aktuálpolitikai áthallások lehetségesek, sőt).

Amikor tehát a menekültkérdés kapcsán szakemberek azt mondják, saját félelmeink és frusztrációink, megtévesztettségünk miatt gyűlölködünk, felháborodottan utasítjuk vissza a „vádaskodást”, semmi baj nincs velünk. Hasonló módon viselkedünk, mint amikor előbb a görög Arisztarkhosz, majd Kopernikusz tiport a lelkünkbe azzal, hogy a heliocentrikus elméletet közzétette. A gőg történelmi kortól független.

Sértve érezzük magunkat, ha azt állítják, hogy ki vagyunk téve a különböző tévhiteknek, társadalmi folyamatoknak. Holott ez a magyarázat igen fontos: eszközt ad nekünk arra, hogyan védekezzünk hülyeség ellen, hogyan ne kezdjünk el hinni a magyar Jézusban és a szíriuszi származásunkban, és ezzel párhuzamosan mások alsóbbrendűségében. (Holott például Funar ezt éppen fordítva látja, és miért ne épp neki volna igaza? Ő is áldozata a hülyeségnek.)

A folyamatos védekezés és sértettség állapota romboló. Nem érdemes állandóan másokra mutogatni a saját nyomorunk miatt, és abban kimeríteni a cselekvést, hogy lájkolunk, világítjuk a határt, és lobogtatjuk a zászlót. Azzal sem megyünk sokra, ha bevesszük, hogy a gyíkemberek titkolják előlünk a dicső múltat, a Magyar Tudományos Akadémia és Soros György ármánykodásával. Kisebbségi érdekeket pedig nem védhetünk úgy, hogy másokéit sárba tapossuk. A kisebbségvédelem nem önzés, hanem mindenkire kiterjesztendő attitűd, amely a mindenkori elnyomókkal szemben és minden elnyomottat hivatott fellépni. Még akkor is, ha a huszadik önrendelkező gittegyletet alapítják meg, amelyben csak ennyire futja.

Fotó: imperfectspirituality.com