A kampány egy roppantul termékeny időszak, nem beszélve a bőbeszédűségéről, valamint arról a hajlamáról, hogy mindent leleplezzen, amit leleplezhet.

Ilyenkor derül ki, hogy tulajdonképpen minden politikus szerény és szegény ember, aki mindenesetre nem lopott annyit, mint a másik vagy a harmadik, s meg sem közelítette azokat, akik most még hatalmon vannak. Ilyenkor derül ki, hogy a hatalom tulajdonképpen semmi más, csak a felelősség és a fáradtság keserű kenyere, amelynek feledtetnie kellene minden panamát, ami azonban meg se történt. Ilyenkor derül ki, hogy a négy év nem elegendő semmire, hiszen egy évig beleszokik az ember, egy évig tervez, egy évig mások terveznek, aztán meg jön a kampány.

Ilyenkor tudjuk meg, hogy minden politikust szerettek a szülei, olyan anyja és apja, mint neki, senkinek nem volt, nem lehetett; hogy szegények mindent megtettek, hogy egyetlen lányukat-fiukat felneveljék, tisztességre és tisztaságra szoktassák, s lám, mi a jutalmuk? Egy villa csupán a város legelőkelőbb negyedében.

Ilyenkor világlik ki az is, hogy minden politikus aggódik a szegényekért, első volt az árvízkárosultaknál, a kilakoltatottaknál, a kisemmizetteknél, a bármi-sújtottaknál, csak hát sajnos a médiát semmi ilyesmi nem érdekli, a média nem a jó emberekre utazik. Ilyenkor válik egyértelművé, hogy minden politikus, nem tagadhatja le, bár szeretné, hiszen mindennél jobban irtózik a nagy szavaktól, most azonban mégiscsak pirulva kell bevallania, aggódik a hazájáért, ezért a kis hazáért, melyben születnie adatott és meghalnia muszáj, bár mostanában Brüsszelben issza a kávét tej és cukor nélkül. Ilyenkor jövünk rá, mert egyebet se hallunk, hogy minden politikus mindent kizárólag Románia és a választók érdekében tett, a Románia és a választók iránti szent érzelmei kötelezték őt erre és arra, mindenre és bármire, s még azon túl is.

Ilyenkor látjuk világosan, hogy minden politikus csakugyan tud időt szakítani Romániára és a választókra, hiszen nincs az az elhagyatott község, falu, tanya, ahol minden politikus meg ne fordulna, ha a választási kampány programja azt írja elő, hogy ő ott megforduljon. Ilyenkor látjuk továbbá, hogy minden politikus nagyszerű szónok és a kultúra, elsősorban az irodalom rendkívüli tudója és pártfogója, aki minden frázisában, oppardon, mondatában klasszikus költőket emleget és idéz, lehetőség szerint természetesen a haza klasszikus költőit, hiszen idegen kultúrák költőit idézni hazaárulás lenne, kortársakat pedig nem ismer. A minap is (és ez csupán az én élményem!) egy teljes félórát tudott maradni néhány politikus egy rendezvényen, ami mindenképpen tiszteletreméltó teljesítmény, meg is szavazom őket üstöllést.

Ilyenkor válik egyértelművé, hogy minden politikus legjobb barátja a kutya és a népdalénekesnő; ilyenkor tudjuk meg, hogy minden politikus ember, aki a piacon veszi a tojást; ilyenkor látjuk be, hogy minden politikusnak van családja, kedves férje avagy felesége és aranyos gyermekei; ilyenkor jön szembe a Facebookon minden politikus, amint szobrot avat fel, kiállítást nyit meg, kabaréban lép színpadra vagy a reggeli kocogást végzi; ilyenkor hangzanak el minden politikus rebegő vallomásai, melyek szerint, mi tagadás, bizony-bizony neki is vannak gyengéi, például szenvedélyesen sakkozik (ha akarná, sem tudná véka alá rejteni, hogy ő egy szenvedélyes ember, de hiszen minden román/magyar az!!!), vagy minden reggel bekap egy fél pohárka cujkát/szilvapálinkát, de hiszen ezzel sincs egyedül!!!, ha egyáltalán jut ideje reggelizni, mert a politikusi pálya, hát az nem egy szinekúra, és akkor még minden politikus keveset mondott.

Ilyenkor tudjuk meg (el ne feledjem valahogy!!!), hogy minden politikus templomba járó, istenfélő ember, aki ott szenved a pópával/pappal minden vasárnap, de ha tehetné, minden nap ott szenvedne, hiszen mégiscsak keresztyénnek/kereszténynek születtünk, és nem élhetünk Anélkül, Akiben a kampány időszaka alatt hiszünk.

Hát ilyenek derülnek ki ilyenkor. Aki ezek után sem tudja, ugyan kire is szavazzon, az tényleg nem értem, mit keres Isten szabad ege alatt.