A doktorátussal rendelkezők egyre nagyobb részét orvoshoz kellene vinni Romániában. Nem igazi, hanem amolyan „erkölcsi dokihoz”, aki megértetné velük, hogy a szellemi javak lopása is lopás, amelynek külön neve is van: plágium. Amit egyelőre viszont Romániában nem büntetnek. Így aztán nem csoda, hogy az utóbbi években ezrek doktoráltak le Romániában – abban az országban, amelyben az iskolák helyzetét éppen az idei tanévnyitó alkalmával nevezte „nemzeti szégyennek” az államfő. Ő pedig csak tudja, hiszen maga is, felesége is tanárember.

Az utóbbi időben doktori címmel rendelkező számos politikus, polgármester, honatya, miniszter, sőt, maga a kormányfő is lebukott plágium miatt, és néhányan ugyan elveszítették korábbi tisztségüket, de a doktori cím továbbra is kijár nekik. Legutóbb Gabriel Oprea keveredett plágium gyanújába, doktorátusvezetője azoknak, akik maguk is plagizáltak.

A címet „matematikai képlettel” Romániában már így lehetne felírni: dr. = (Ctrl+C) + (Ctrl+V).Holott a címet „normális országokban” nagy hagyományokkal, komoly kutatómunkával rendelkező, neves egyetemek adják, a doktorátusi dolgozatokat pedig jelentős tudományos múltat maguk mögött tudó, tekintélyes professzorok vezetik.

A doktori címet viszont ma már Romániában 1990 után létesült, többnyire link magánegyetemek, kutatóintézetek, „speciális intézmények” is megadhatják, a szakdolgozatokat pedig gyorstalpalással végzett, „tudományos dolgozataikat” jelentéktelen lapokban közlő „professzorok” is vezethetik. Magát a doktori címet az oktatási miniszter pártállásának megfelelő politikai színezettel rendelkező miniszteri bizottság hagyja jóvá, és hasonló szempontok szerint létrehozott miniszteri bizottság vonhatja vissza. A doktori címre vágyó akarnokoknak tehát elegendő a politikai jól helyezkedés ahhoz, hogy nevük előtt ott fityegjen a „dr”.

Ráadásul a plágiummal gyanúsított „doktorok” fölött csupán az Országos Etikai Bizottság ítélkezhet, amely – amint az eddigi esetek is bizonyítják – igyekszik elkendőzni a plágium tényét.

A plágium igencsak elharapózott, csaknem mindennapossá vált az oktatásban, a tudományos publikációkban, a szépirodalomban, szabadalmakban, de akár programkódokban is. Korábban a plágiumot felfedezni szinte lehetetlennek bizonyult, különösen ha az eredeti dokumentum nem volt meg az összehasonlításhoz. Most azonban, a számítógépek korában a plágiumdetektáló szoftvereknek köszönhetően aligha lehet megúszni a lopást. Ez az oka annak, hogy az utóbbi időben csapatosan buknak le a „doktor urak”, nagy részük disszertációja még az okos szoftverek előtt készült.

A plagizálók száma olyannyira nagy – és a jövőben várhatóan tovább növekszik –, hogy az a javaslat is elhangzott: a doktori címmel rendelkezők tiltakozásként függesszék fel titulusukat mindaddig, ameddig a plagizálók le nem mondanak csalással megszerzett címükről. Az ötletre nem harapott rá senki – az ugyanis igencsak bizonytalan, hogy a jelenlegi törvénykezés mellett mikor ismerik el a plágiumot a hamis doktorok. Nemrégiben olyan törvénytervezetet is benyújtottak a szenátusban, amelynek értelmében pénzbírsággal és a doktori cím megvonásával, illetve börtönnel büntethetik a plágiumon rajtakapottakat.

A jelenség természetesen nem csak Romániában vált általánossá, hanem a volt „béketáborban” is. Magyarországon például nagy botrányt váltott ki Schmitt Pál (most már csak volt) köztársasági elnök plágiuma, amelynek kapcsán vicc is született, miszerint az abszolút plágium nem más, mint lemásolni Schmitt Pál doktoriját. A vicc románra is könnyen lefordítható, csupán Schmitt Pál nevét a Victor Pontáéval kell helyettesíteni.

Fotó: sareinochi.wordpress.com