Huszonöt százalékkal emeli az orvosok fizetését a kormány – és az orvosok mégis elégedetlenek. Pedig mennyire irigylik tőlük ezt a béremelést más kategóriák! Mint például a rendőrök. És a tanárok. Utóbbiak egyenesen sztrájkkal fenyegetnek, ha elmarad a fizetésemelés.

A kormány szerint azonban ez lehetetlen, egyelőre csak annyi pénz van, hogy kielégítsék az orvosok követeléseit. Hogy azért néhány orvos még Romániában is maradjon. Nyugaton nincs nagy szükség tanárokra, rendőrökre még annyira sem. Ők így várhatnak a sorukra.

Persze orvosok nélkül a beteg tanárral vagy rendőrrel aligha lenne mit kezdenünk, viszont abban is van némi igazság, hogy tanár nélkül nem lenne sem orvos, sem rendőr. A rendőrök pedig azzal érvelhetnének, hogy rend nélkül sem az orvos, sem a tanár nem láthatná el a feladatát.

Szóval mindenkire ráférne egy kis fizetésemelés, Romániában az átlagfizetések bizony nem olyan magasak, hogy ne lehetne rajtuk még emelni. És azzal is egyetértek, hogy növelni kellene általában mindenkinek a bérét, a hivatalnoknak, a mérnöknek, a kétkezi munkásnak, az útépítőnek, a vasúti alkalmazottnak, a pilótának és a mozdonyvezetőnek, a buszsofőrnek, valamint utasainak – általában az állami szektorban dolgozóknak. És miért ne, nagyobb fizetést kellene hogy kapjanak a magánszektorban foglalkoztatottak is. Meg az újságírók.

Csakhogy a tanárok és rendőrök szakszervezetei béremelési követeléseikkel – a „dögöljön meg a szomszéd kecskéje is” jól ismert román közmondás alapján – akár az orvosok fizetésemelését is veszélyeztethetik, hiszen egy olyan költségvetésből, amelyet elsősorban a politikusok nyúlnak le, nem lehet mindenkinek emelni a bérét. Ha pedig a bérkövetelési mozgalom kiszélesedik, akkor a kormány a társadalmi békére hivatkozva könnyen megszüntetheti a kiváltó okot – az orvosok fizetésemelését – is. Nem ez lenne az első rendelet, törvény, jogszabály amelyre fittyet hánytak a mindenkori kormányok.

A szakszervezeti vezetőket azonban mindez nem érdekli – ők követeléseikkel igazolni akarják létüket, holott jól tudják, hogy elvárásaik teljesíthetetlenek. Csakhogy a szakszervezetiekhez a harcosság illik.

Az orvosok szakszervezeti vezetői most a 25 százalékos béremeléssel kérkednek. De mit is jelent valójában ez a 25 százalék? Egy rezidens orvos fizetése 1400 lej. Ennek a 25 százaléka 350 lej, új fizetése tehát 1750 lej lenne. Egy 2500 lejt kereső szakorvos bére 3125 lejre nőne, egy főorvosé pedig 3200 lejről 4000 lejre, ami még mindig bőven 1000 euró alatt maradna.

Érthető tehát, hogy az orvosok elégedetlenek mindezzel – ellentétben a béremelést „kiharcoló” Sanitas szakszervezet vezetőivel, az elnök Leonard Bărăscuval és Marius Sepi első alelnökkel. Sepi mezőgazdasági líciumot végzett, majd líceum utáni egészségügyi iskolát. Bărăscu életrajza nem szerepel nyilvánosan, szakszervezeti források szerint azonban Sepihez hasonlóan ő maga is orvosasszisztens. Bărăscu havi fizetése 28.105 lej, Sepié 12.680 lej. Egyikük több mint hétszeresét, másikuk több mint háromszorosát kapja egy főorvos (25 százalékkal megemelt) havi fizetésének.

Ennyi fizetéssel az orvosok is örvendenének a 25 százalékos béremelésnek…