A szerb határon felhúzott kerítés kapcsán (meg még egyéb okokból) a délvidéki magyarság további megosztottsága van folyamat tárgyába téve.

Előreláthatóan Szerbiában meg fognak rekedni a menekültek, ha igazán beindul a magyar honvédelem, a kerítés meg a határvadászok, meg a törvényi visszatartó erő, meg a kriminalizálás teremt kezelhetetlen tömegeket a magyar-szerb határ közelében.

Két nagyon markáns nézet ütközik minden külhoni megosztásban: az egyik szerint a magyar kisebbség érdekei megegyeznek az anyaország érdekeivel, a másik szerint pedig abba a politikai szisztémába kell beleilleszkedni érdekvédő módon, amelyben éppen élni adatott. (És: valószínűsíthető, hogy egy kisebbségi sokkal jobban átérzi az üldözött, menekülni kényszerülő, állami erőszakkal megfélemlített migráns lelki állapotát.)

Az épülő határkerítés következtében a migráns-útvonalak leszűkültek néhány lehetőségre, amelyek többsége magyarlakta vidékeken húzódik át. Szerbia, mint az EU-ba kívánkozó jótanuló, szereti a menekülteket, s elítéli Magyarországot (sőt fasisztázza) a kerítés ürügyén. A gyümölcsöseiket letarolva találó gazdálkodók pedig erősen sérelmezik a helyzetet. Ebben a politikai csapdában, aki megszólal magyar kisebbségként, hogy ennyi meg annyi tonna barackomat ették meg az átvonulók, az könnyen megkapja, hogy a szomszédos ország hivatalos politikájának szószólója, idegen ügynök, belső ellenség.

Úgy gondolom, Romániában is ismerős a kisebbségi kettős csapdahelyzet, bár – minden megosztottság ellenére – itt még egyben a magyarság. A valahová tartozás érzelmi és értékválasztó kérdése szinte megoldhatatlan dilemmákat teremt. Aki fennen hirdeti a Magyarország által képviselt álláspontot, mondjuk a menekültek kérdésében, különösen, ha az állampolgárság szerinti országos álláspont ettől eltérő, hamar megkapja a bozgor minősítést. Magyar oldalról még veszélyesebb, ha valaki kritizálni merészeli az anyaországi (különösen a Fidesz által képviselt) álláspontokat, hiszen adtak szavazati jogot meg állampolgárságot, és nekik is fáj Trianon. Az autonómiától a kommunistázásig, a korrupciótól a képviselők gazdagodásáig van egy működő kettős mérce, amelyben másként bírálódik ugyanaz a cselekedet, ha román vagy magyar politikus az elkövető. (Van egy harmadik kategória az RMDSZ számára külön fenntartva.)

Románia is, egyelőre, nem érintett, benne van a fősodorban, s csak azon aggódhat, hogy megváltoznak az útvonalak, s a hármas magyar-szerb-román határon megjelennek a tömegek. Bár az bíztatónak tűnik, hogy Băsescu migráns- és befogadás-ellenes nyilatkozattal örvendeztette meg közönségét. (Vannak emberek, akikhez képest mi mindig a másik oldalon vagyunk, és ez egyszerűsíti a tájékozódást.)

Politikát művelni kisebbségben a jelen időben szinte lehetetlen. Magyarország álláspontja karakteresen eltér az európaitól. A migránsokról szóló kijelentések (emlékezzünk az óriásplakátokra), könnyen értelmezhetők a határainkon kívülről jövőkhöz szóló intelmeknek. Akár Magyarországra, akár az állampolgársága szerinti országra tekint a kisebbségi, valamit elront. Ha mindkettőre, akkor nagyon kancsal módon látja a világot.

És azt az opciót még nem is említettük, hogy a migránsok tényleg letarolták a gyümölcsöst, és egy pár család jövedelem meg kenyér nélkül marad. A nagypolitika árnyékában.