Nem az a legnagyobb baj a szórványban élővel, hogy – Németh László szerint – a kisebbségi idegbaj jeleit mutatja, hanem az, hogy sokszor naivan derűlátó. No, nem a dohogó, aki minden sérelmet számon tart, s azokat azért növeszti apokaliptikussá, hogy ne lásson lehetőséget arra, amire ereje nincsen. Még csak nem is a lojális, aki feltétlenül együttműködik az asszimiláló hatalommal, hiszen ő magát realistának tartja. Hanem a szervező, aki szerint, ha fenn akarunk maradni, az anyagi létünket kell előbb rendezni, majd fészket talál a szellem is, s e kettő együtt teljes értékű léttel kecsegtet.

Naiv voltam magam is, amikor három évvel ezelőtt az első, Brassóban összehívott szórványtanácskozás kapcsán lelkesen írtam le: „Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett brassói szórványkonferencia azt a lehetőséget hordozza, hogy húsz év után végre felelősen körvonalazódik a szórvány megszervezése, híd és végvár szerepének felismerése. A szórványlét ugyanis – ha kigyógyulunk neurózisunkból, láthatjuk – nem a lemorzsolódás, a beolvadás állapota, hanem értékőrző (nyelv- és kultúramegtartó), értékteremtő vállalkozás, amelyet érdemes politikailag, erkölcsileg is támogatni, az összmagyarság érdekében is."

Ehhez képest mi történt? A tavalyi EMNT-konferencia érdektelenségbe fulladt. Az EMNP politikusait nem érdekelte a szórványtéma. Legfennebb azzal az ígérettel maradtunk – egy anyaországi szórványszakértő fogalmazta meg így –, hogy mielőtt végleg kihalunk, eljönnek lefényképezni minket, hadd maradjon valami nyomunk. Idén meg sem tartották a tanácskozást. Nehéz is lett volna, hiszen az Erdélyi Magyar Néppárt 6:3-as választási stratégiája – nincs mit csűrni-csavarni! – a szórvány ellenében működik.

A Brassói Lapok kérdésére, hogy milyen védelmet ajánl, milyen távlatokat nyit a szórványban élőknek az Erdélyi Magyar Néppárt választási programja, a politikai alakulat fővédnöke, Tőkés László ezt válaszolta: „Sajnos, a 2009-ben elkezdett erdélyi magyar összefogás folyamata megszakadt, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum munkája a hatalmával eltelt Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezérkara miatt. Ezért nem tudtunk olyan fontos ügyekben együttműködni, mint például az autonómia vagy a szórványügy."

Ez így nem kínál túl sok garanciát, s abba a célra nem vezető politikai filozófiába illeszkedik be, amelynek híveiként sohasem valami mellé állunk, hanem mindig valami ellen. Ez pedig csak a diktatúrában lehet fegyvertény, a világfalu épülésének idején egyenesen káros attitűd.

Az erdélyi szórvány magyarság rég elgyengült volna, ha csupán ellenáll, és nem áll cselekvően azok mellé a kezdeményezések mellé, amelyek kísérletet tettek az asszimiláció torkából visszaráncigálni, abba a nyelvi és kulturális közegbe, amely megmaradhat magyarként, magyarnak.

Az EMNP – autonomista pártként – lemondott a szórványról. Félmillió magyarról ezekben a napokban tudomást sem akar venni. Három évvel ezelőtt jegyzett írásomnak egyetlen gondolatát ismétlem meg a ma Brassóban megtartott RMDSZ-szórványtanácskozás résztvevőinek: „Brassónak maradt még szellemi kisugárzása, lehetősége arra, hogy Déva mellett az erdélyi szórvány és a Kárpátokon túli diaszpóra központjává váljon (a hétfalusi csángók központjával, Négyfaluval karöltve). Brassóban nagy számú szervező él, akinek az elkötelezettsége kétirányú: egyrészt magyarság, másrészt a transzilvanizmus, a megbékélés iránti."

Azonban ideje lenne a cselekvésnek is!

Sajnos nagy a kísértés, hogy a közszereplők számára a szórványtéma csupán reklám- és politikai értékkategória maradjon, illetve azzá növekedjen. Anyaországi és hazai maradékmagyar-mentők garmadája tűnt fel inkább érzelmes, mint értelmes ígéretekkel, tervekkel, és tűnt is el azon nyomban, amint nem szavazatokkal kecsegtetett, hanem cselekvésre ösztönzött volna a szórványgondozás.

Amikor az EMNP hátat fordított, mert nem látott már szavazatot hozó hasznot a szórványmentés mímelésében, az RMDSZ eljutott oda, hogy létrehívta a kilenc megye – Máramaros, Beszterce, Fehér, Szeben, Brassó, Hunyad, Temes, Arad és Krassó-Szörény – magyarságának ügyét képviselő, összehangoló szórványmenedzser szolgálatot. Félmillió magyar szolgálatát.

Talán nem vagyok naiv, ha azt remélem, a cselekvő munka most már elkezdődik, s talán három év múlva nem kell szégyenkeznem ugyanígy, ahogyan most restelkedem, hogy három évvel ezelőtt ismét milyen hiszékeny voltam!