Kies kisvárosunkban modernizálják a közvilágítást. Remek kezdeményezés, az Unió megelőlegezi a pénzt a lámpatestek cseréjéhez, az önkormányzatnak minimális önrészt kell biztosítania, és modern, ledes, energiatakarékos lámpák világítanak éjszaka. Az ebből származó legalább ötven százalékos energia-megtakarítás szolgál fedezetül, és a település pár év alatt visszafizeti a hitelt a villanyszámlában, s onnan kezdve kisebb lesz a közvilágítás költsége. Az a bizonyos győztes-győztes szituáció jött létre, amelyben mindenki jól jár, és még a környezetet terhelő villamos-energia előállításban is takarékossági lépéseket tudunk produkálni.

Itt zajlik a szemem előtt a munka. Emelőkosaras autó megáll a lámpa alatt, villanyszerelő leszedi a régi lámpaburát, fölteszi az újat, összeköti a piros drótot a pirossal, kéket a kékkel, meghúzza a csavarokat, s mehetnek a következő lámpához. A munkavédelmi oktatást is beleértve kb. egy óra alatt bárki átlagos ügyességű szakmunkás betanítható a feladatra. Az én világomban fölrakhatná a Kínából importált lámpatesteket a helyi villanyszerelő. Akár föllendülhetnének kicsit a vidéki vállalkozások ebben a nagy córeszben.

De mi Európában élünk, az Unió tagjai vagyunk, és a bizonyos nagyságrendet meghaladó megbízásokhoz közbeszerzési eljárásban kell kiválasztani a legalkalmasabb jelöltet. Ilyenkor az önkormányzat megfogalmazza az alkalmassági feltételeket, közzéteszi a felhívást, és a beérkező pályázatokból kiválasztja a legalkalmasabbat. Érdekes módon ebben a műfajban a miniszterelnök vejének a cége volt a legjobb, milliárdos bevételekre tudott szert tenni csupáncsak azzal, hogy ő tette a legjobb ajánlatot vidéki városokban.

Természetesen a rosszindulatú és ellenséges tekintetű sajtó fölkapta a népmesébe illő történetet, amelyben a királylány kezével nem felekirályság jár, hanem üzleti előny a piacon.

És akkor a kisváros Facebook-oldalán is összecsapnak a Fidesz-hívők és a szoclib zárványok az erővonalak mentén. Na, ki nyerte a közbeszerzést? – kérdezi a kaján nyugdíjas, aki életkoránál fogva a múlt rendszer kádárista maradványa. Mire egy fiatalabb fidesznyik azonnal és higgadtan helyreteszi: Kérem, nyílt pályázat volt, bárki beadhatta az árajánlatát, abba már ne kössünk bele, hogy a városnak egyetlen jelentkezőből kellett kiválasztania a győztest.

És ebben a barátságos diskurzusban, névvel, arccal vállalva, hozzászólnak a gyűlölet és a megértés hangján a város lakói, amiből unortodox módon felmérhető, hogyan alakul vidéken a kormánypártok támogatottsága.

Mígnem az egyik hozzászóló valahonnan az el nem kötelezettek táborából bedobja a vitatkozók közé a valódi csontot: Uraim, a miniszterelnöknek még van három lánya. Nem irigykedni kell, hanem meglátni a lehetőséget.