Romániát, amely pedig egy ideig híres arról, hogy felelős tisztségéből senki nem mond le – legalább is saját akaratából nem –, újabban akár a lemondások országának is nevezhetnénk. Igaz: a következmények nélküli lemondások hazájának. Emlékezzünk csak Călin Popescu Tăriceanu kormányfő lemondására (amelynek nyomán még évekig miniszterelnök maradt). Vagy ott van Traian Băsescu nevezetes „ötperces lemondása”, amely aztán tíz éves államfőségéhez vezetett. Amint az várható volt.

Most pedig Victor Ponta kormányfő volt az, aki több alkalommal – például tavaly év végén, idén márciusban – tett rá ünnepélyes ígéretet, hogy nyomban lemond, amint bűnvádi eljárás beindítását kérik ellene. Nos, a „nagy pillanat” elkövetkezett: tizenhét pontban gyanúsítják törvényszegéssel, ám a kormányfőnek – amint az várható volt – esze ágában sincs az, hogy éljen az alkalommal, ígéretéhez híven távozzék tisztségéből, és végre elsőként beváltsa szavát (már csak azért is, mert azt az államfő, Klaus Iohannis is követelte távozását). Victor Ponta azonban (amint várható volt), meggondolta magát, és csak akkor lenne hajlandó távozni miniszterelnöki posztjáról, ha arra a parlament is rábólint. A Victor Ponta híveinek többségéből álló parlament pedig (amint az szintén várható volt), kedden nem bólintott rá a kormányfő távozására.

Victor Ponta ugyanis ezúttal tudta, hogy mit beszél. A kormány tagjaként elkövetett korrupciós cselekedetek esetében valóban csakis parlamenti jóváhagyással indulhatna ellene bűnvádi eljárás. A parlament viszont, összetételétől függetlenül féltve őrzi tagjainak mentelmi jogát, hiszen ezért – a pártlisták bejutó helyeinek megszerzéséért – a legtöbb esetben komoly pénzeket fizetett le. Ez a parlament – főleg, jelenlegi felhígított formájában – nem egyszer állt ki korrupcióval gyanúsított tagjai mellett, a „ma te – holnap esetleg én” elve alapján. Ez a parlament nem is olyan régen már másodjára védte meg a korrupció elleni ügyészektől Dan Şovát – hát hogyne védené meg a vele cinkoskodó miniszterelnököt, Victor Pontát?

A parlament pedig – amint az várható volt – ez úttal sem okozott (kellemes) meglepetést: Victor Ponta mellé állt, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége (nyilvánvalóan nem véletlenszerűen) éppen a szavazás napján figyelmeztetett közleményében az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzésére, a kormánytisztségviselők elleni korrupciós vádak „teljes mértékű, beavatkozásoktól mentes” kivizsgálásának szükségességére. A parlamenti voksnak megfelelően viszont, amint az várható volt, a korrupció elleni ügyészek nem indíthatnak bűnvádi eljárást Victor Ponta ellen, akit így Klaus Iohannis sem függeszthet fel tisztségéből.

Minden esély adott tehát arra, hogy Victor Ponta legalább őszig miniszterelnök maradjon, amennyiben a parlament a képviselőház szabályzatában előírt, erre vonatkozó lépések esetében mindvégig a maximális határidőt tartja tiszteletben. Ebben pedig biztosak lehetünk, hiszen honatyáink csak nemrégiben módosították a szabályzatot – éppen a törvényszegő társaik védelmében.

Amint az várható volt…