Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy itt a tavasz. Hogy hihetünk-e neki, az nem kérdés. Nem a nyílt színen, mondjuk a sajtó jelenlétében, hanem szokásaihoz híven pártjának szűkebb elitje előtt jelentette ki, ahonnan a megszokott módon kiszivárogtatták nem törődve a következményekkel. Lett már ilyesmiből gyújtogatás, zavargás, kétharmad.

A hazai nyilvánosság, az elemzők azonnal fölkapták a kijelentést, és hosszan elemezték a bel- és külpolitikai lehetséges következményeket. Alapból minden független politológusnak és publicistának feltűnt az időzítés: mind a naptári, mind a csillagászati tavasz dátuma elmúlt, a kijelentés akkor miképpen értelmezhető a közvélemény és a meghatározó értelmiség szemszögéből, különös tekintettel a parlamenti erőviszonyokra? Netán jobbra (értjük?: jobbra) fordultak a körülmények? Érez valamit ez a politikai nagy ravasz?

A független elemzők egyik része emlékeztetett az elmúltnyolcév tavaszaira és összes többi évszakára és napszakára (reggel, délben és este), amikor folyamatosan történt a polgárok megtévesztése, az ország eladósítása, Brüsszel elvtelen kiszolgálása, amely tevékenységek egyenes folyományaképpen nem került sor a kettős állampolgárság bevezetésére, és többféle közéleti és természeti katasztrófa megelőzésére.

Remekül betölti a „politikus, akit utálunk határok nélkül” szerepet.

A független elemzők másik része egyértelműen a Fidesz fizetett ügynökének tekinti a szocialisták egykori miniszterelnökét, aki mindig megjelenik ott, ahol valamilyen baloldali összefogás van kialakulóban, és puszta személyével, megosztó egyéniségével hitelteleníti, tönkreteszi a bimbózó kibontakozást, a valódi váltópárt kialakulását a baloldalon.

Más független elemzők véleménye szerint a szélső bal/jobboldal alig titkos embere, aki demokratikus álcában a fasizálódás veszélyével riogat olyan hétköznapi események kapcsán, hogy néhányan zsidóznak meg cigányoznak a jobboldalon, néha Horthy szobrokat állítanak, vagy alkalmilag humorosan viccelődnek a cigány emberek kiirtásával zártkörű Facebook oldalakon. Ezeket a jelenségeket a nyugati sajtó szimpatizáns elemei még föl is nagyítják, s fenyegetővé teszik azzal, hogy összemossák a fajvédő hazaszeretet fogalmát a szélsőséges ordas eszmék elemeivel. Így lesz a radikális hazaszeretet utálatos dolog a gondolkodók szemében.

És nem mehetünk el azon sejtetések mellett, hogy a Jobbik tapolcai győzelme is említett személy tevékenységének következménye. Itt egy kicsit áttételes a fifika, de két lépésben megérthető. A DK támogatta a szocialista jelöltet, s fentírt politikai szereplő is megjelent a kampányban. El is vesztette simán a baloldal, harmadik lett a jelölt, nem szólt bele az elsőség kérdésébe. Itt ez volt a hosszú távú cél. Mert ugyanis a Jobbik győzelme meg fogja ijeszteni, föl fogja rázni a közvéleményt, elindul a rettegés a fasizmustól. És a fasizmus elleni harcban a baloldal a legjobb.

Mindeközben fentírt politikus hét-nyolc éve nem hatalmi tényező, hívei körében vidéki kultúrházak nagytermeit tudja megtölteni nyugdíjas rajongókkal, és képes sajátosan rossz szándékaival és hazudós alaptermészetével keresztbe tenni a mindig igazat mondó kormánypártok tisztességes törekvéseinek. Mégis hol tarthatna ez az ország, ha az ilyen képességű politikusai nem a negatív pólus felé fejtenék ki tevékenységüket?