Nem tudom, hova tűnhetett Klaus Iohannis. Nem a megválasztása utáni floridai (Palm Beach!) egyhetes kiruccanásáról, sem a mostani húsvéti ünnepek alatti, hirtelen támadt „magánvakációjáról” beszélek – amikor Nagyszebent összetévesztette a Madeira-szigetekkel –, hanem arról, hogy az államfő teljes mértékben hiányzik az ország politikai életéből. Fizikai valóságában többnyire jelen van ugyan, de sehol sem lelem azt a Klaus Iohannist, akit tavaly a román választók nagy többséggel államfőnek választottak.

Klaus Iohannis megválasztásakor jelentős változásokat ígért a román politikai életben. Persze, azt senki sem várta el tőle, hogy néhány nap alatt rendet teremt a rendet soha nem ismerő országban. De immár több mint száz napos elnöksége után mintha minden maradt volna a régiben. A parlament – némi kényszerintézkedés ellenére – továbbra is kiáll a korruptak mellett, a szenátusban alkotmányellenes szabályt alkalmazva mentették meg Dan Sova bőrét.

Klaus Iohannis pedig, aki a parlament gyökeres átalakítással kecsegtette potenciális választóit, hallgat. Mi több, helybenhagyta pénzügyminiszteri kinevezését annak az Eugen Teodorovici-nak, aki Dan Şova őrizetbe vétele ellen szavazott.

Klaus Iohannis volt pártja mindennek nevezhető, csak ellenzékinek nem. A nemzeti liberálisok vezetőinek nyilatkozata alapján már le is tettek a parlamenti többség megváltoztatásának, az előrehozott választásoknak a gondolatáról, jóllehet az utóbbi közvélemény-kutatás szerint tíz százalékkal előzik meg a szociáldemokratákat! (Feltehetően biztosra akarnak menni, mint Ceauşescu, aki minden alkalommal 99 százalék fölött győzött.)

Klaus Iohannis volt pártját nem zavarja, hogy a szociáldemokrata kormány győzelmi zászlóként lengeti a temetőben nájlonzacskós csúszópénzeket átvevő volt pénzügyminiszter, Darius Vâlcu által kidolgozott adótörvénykönyvet, bár pénzügyi szakértők szerint az teljesen felborítja az ország költségvetését.

A szociáldemokrata kormány pedig köszöni szépen, kiválóan érzi magát, gyakorlatilag nincs ellenfele, a kormányfő megszilárdította pozícióját, ügyet sem vetve Klaus Iohannis Facebook-bejegyzéseire, miszerint „saját kormányt” szeretne, mert különben nem tudja megvalósítani célkitűzéseit. Amelyekről egyelőre vajmi keveset tudunk mi is, az államfő csupán általánosságokban beszélt terveiről, amelyekből kihámozhattuk, hogy pillanatnyilag az oktatásra és a diaszpórára helyezné a hangsúlyt. Arra a két területre tehát, ahova még nem nevezett ki államelnöki tanácsost. (Az államelnök tanácsosai egyébként külön történetet érdemelnének).

Klaus Iohannis mindeddig pontosan tisztázta, hogy milyen államfő nem szeretne lenni. Tudjuk, hogy nem akar szüntelenül beleszólni az ország ügyeibe, nem kíván reagálni a politikusok megnyilatkozásaira, el akarja kerülni az állandó vitát a parlamenttel, a kormányfővel, a politikusokkal, nem hajlandó radikális álláspontot képviselni, mentesülni szeretne a pletykáktól, és nem szeretne folyamatosan a nyilvánosság előtt szerepelni, nyugalmat, békességet akar. Egyszóval másfajta államfő szeretne lenni, mint elődje.

A cotroceni-i elnöki palota csöndje azonban már-már zavaróbb, mint a Traian Băsescu által keltett ellenségeskedés, fejetlenség, zűrzavar. A csönd önmagában azonban nem old meg semmit – legfeljebb a cselekvésnek kedvez. Az pedig hiányzik.

Jó lenne, ha végül is az államfő megtörne megtörné a csöndet és azt is elmondaná, hogy – milyen államfő szeretne lenni?