A vasárnapi nyitva tartás szabályozásáról van szó, amely végletesen kettészakította a magyar társadalmat. Azokra, akik elhiszik még a keresztény, piros-fehér-zöld, polgári varázslatot, és azokra, akik már nem reménykednek. Látszólag kényelmi szempontokról, vásárlóerőről meg politikai haszonszerzésről van szó. Nem lehet semlegesnek maradni, netán hátrább lépni és kiröhögni az összes acsargót, megmondót, hozzászólót. Mert mégiscsak arról van szó, hogy valakik beleszólnak az életünk vitelébe.

A Kereszténydemokrata Néppárt feltalálta a spanyolviaszt, s alig néhány év alatt átvitte a parlamenten, hogy a vasárnap legyen a családok napja, legyenek zárva a kétszáz négyzetméternél nagyobb alapterületű üzletek.

A kádárista kommunista időkre visszaemlékezve fölemlítjük, hogy akkor vasárnapokon zárva voltak a boltok, és többen jártak templomba. A Nyugat befolyásának növekedésével, a multik és a plázák megjelenésével múlt el a vasárnap szentsége, önfeledt családok kábultak bele az ünnepnapi shoppingolás káprázatába. Pedig a világ egyhatodán uralkodó eszmerendszer annak idején nyílt harcot hirdetett a szegények ópiuma ellen, felvilágosító kampányokat szerveztek, igyekeztek visszaszorítani az egyházak hatalmát, de csak alig tudták megváltoztatni a tömegek berögzött szokásait. Bezzeg a pénz hatalma!

A friss törvényi szabályozás gépzaján lépjünk át, csak ellenzéki beállítottságból lehet ironizálni a kivételeken meg a rendszerszerű hülyeség abszurditásain, miszerint a benzinkút shopjában lehet inni egy üdítőt (vendéglátó-ipari tevékenység), de nem vehetek az útra egy ásványvizet (kereskedelem) vasárnap. És derűs emelkedettséggel lehet nyugtázni, hogy az ügyeskedők megtalálják a kiskapukat.

Ez egy kegyetlen világ. A kapitalizmusban egyik ember meglopja (korábbi terminológiával: kizsákmányolja) a másikat. Hiányzik nagyon a megbocsátó keresztény szellemiség. Látjuk a hanyatló nyugati életforma tarthatatlanságát, a liberális politika válságát, a piacgazdaság és a globális multi-nacionalizmus világméretű elaljasodását. Érzékeljük, hogy a magyarság ebben a globális őrületben egy illiberális különutat próbál keresni elhivatott vezetőivel az élen. A fülkeforradalom átcsapott permanens szabadságharcba a mindenkori ellenséggel szemben. Ennek az egységbe szerveződő rendnek egyik eleme a vasárnapi megpihenés, családi együttlét, keresztény gondolat.

Közben tekintsünk el az aktuális (Ferenc) pápa által szorgalmazott szemléletváltozástól a kereszténység lényegét, feladatát, világban betöltött szerepét értelmezve a jelen helyzetben. (Zárójelben, emlékeztetőül: a szegények, kirekesztettek, kisebbségek, bevándorlók, menekültek, nélkülözők, üldözöttek, megszomorítottak segítése.)

Így pusztán az marad, hogy Magyarországon a Kereszténydemokrata Néppárt képviseli az isteni igazságot. Aki kételkedik az általuk kinyilatkoztatottakban, az a vallásgyalázás bűnében elmarasztalható, illetve magával a keresztény hittel és Jézus Krisztussal kerül ellentétbe. Körülbelül meghaladtuk azt az állapotot, amelyben hazaárulónak nevezték azokat, akik szóvá tették, hogy visszaélések vannak a magyar állampolgárság osztogatása környékén.