Bogdán Tibor: Paktum – punktum

Romániában az utóbbi huszonöt év folyamán a kormány- és az ellenzéki pártok – a szövetségesek pedig még inkább! – kitartóan acsarkodtak egymás ellen, kis ideje mégis divatba jöttek a pártközi paktumok.

Legutóbb frissiben megválasztott államfőnk felkérésére írtak alá parlamenti pártjaink paktumot arról, hogy a bruttó nemzeti össztermék két százalékát minden évben éhes szájak betömésére fordítják. Ilyen hír hallatán az ember csakis jóra gondol: végre felszámolják a gyermekéhezést. De a hadseregről van szó. Az új államfő is – amint még elnökjelöltként nyilatkozta – gyermekek helyett házakba fektetett be, így lett „hatházas családapa”.

Nem kell azonban aggódnunk amiatt, hogy az ezernyi bajjal küzdő Romániában ennyi pénzt fordítanak a hadseregre. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az eddigi paktumokból sem lett semmi. (Emlékezzünk csak Victor Ponta és Traian Băsescu „békés egymás mellett élési” paktumára).

De paktumoknak amúgy sem voltunk hiányában. Még a második Boc-kormány idején írtak alá a parlamenti pártok „országos paktumot” a „ közlekedés tarthatatlan állapotának felszámolásáról”, az autópályák megépítéséről. Ennek értelmében a bruttó nemzeti össztermék egy százalékát fordították volna sztrádaépítésre. A dokumentumban „mellékesen” szó esett a dunai hajózás javításáról, repülőtéri fejlesztésekről, az országos útrendszer nyolcvan százalékénak 2012-ig történő felújításáról, a vasúti sebesség 25 százalékos növeléséről meg egyéb bagatell dolgokról. A paktum sikerét a lejártát követő harmadik évben máris lemérhetjük az autópályák hosszúságából, a vonatok átlagsebességéből, az országutak állapotából.

Az autópályák egyébként nagyon „paktumvonzóak”. Traian Băsescu még államfő korában, 2013-ban maga is „sztrádapaktumra” szólította fel a román politikusokat, Victor Ponta miniszterelnök pedig most a 2014 és 2030 közötti közlekedési mestertervet szeretné pártközi paktumban megerősíteni, nehogy a közlekedési tárca úgy járjon, mint Kőműves Kelemen, hogy amit nappal felépítenek, az estére összeomlik.

Kormányfőnk azonban nem ismeri jól a balladát, hiszen Kőműves Kelemen valamit azért csak felépített, ami éjszakára összeomolhatott – a meg nem épülő sztrádákat azonban nem fenyegeti ilyen veszély.

A „sztrádapaktumokat” az ígéretek szempontjából alighanem túlszárnyalják az „oktatás tarthatatlan állapotát felszámolni kívánó” paktumok. Az első közülük szintén Traian Băsescu kezdeményezésére jött létre, és azt a pártok mellett az egészségügyi miniszter, az oktatási szakszervezetek, nem kormányszervezetek képviselői is aláírták. Az aláírók „ünnepélyesen megfogadják, hogy a következőben azon lesznek, hogy a 2008-2013 közötti időszakban, a bruttó nemzeti össztermék 6 százalékának ráfordításával korszerűsítsék a tanügyet és az oktatási intézményeket, ingyenes oktatást biztosítsanak a líceum elvégzéséig, a kutatásra pedig a bruttó nemzeti össztermék egy százalékát fordítsák”.

Háát, ami az oktatás helyzetét illeti... De hagyjuk inkább.

Nem sokkal később az „egészségügy tarthatatlan állapotának felszámolása” céljából határozták el Országos Egészségügyi Paktum aláírását, amelyet államelnöki különbizottságnak kellett volna kidolgoznia. Az ágazatnak azonban kétszeresen is szerencséje lehetett. Egyrészt ugyanis a paktum meg sem született, így az egészségügy helyzete ugyan továbbra is romlott – de elképzelhetjük, mi történt volna, ha mégis megszületik a paktum. Másrészt az elképzelés szintjén maradt egy másik „egészségügyi paktum” is, amelyet a Szociál-Liberális Szövetségnek kellett volna kidolgozni. Így aztán az egészségügy (igaz, csak lélegeztető gépen) mégis életben maradt (a Szociál-Liberális Szövetség viszont megszűnt).

Tervbe vettek aztán még mezőgazdasági paktumot is, most pedig a paktumláztól áthevülve Ioan Vulpescu művelődési tárcavezető kulturális paktumot ajánlana – és ki tudja, hány olyan paktum következhet még, amelyet úgysem tartanak be…

Szerintem lenne egy módja a „paktumdivat” beszüntetésének. Valamennyi illetékes szervnek – államfőnek, parlamenti és parlamenten kívül pártoknak, nem kormányzati szerveknek, egyéb testületeknek – a paktumok kötelezővé tételét kimondó paktumot kellene elfogadniuk. Száz százalék az esélye annak, hogy nem tartanák be… 

Kimaradt?