Magyarország népe hol jobban, hol rosszabbul él, mint négy éve, és efölött érzett örömének és bánatának tömegdemonstrációkon ad hangot. Csak a nívót tekintve, alulról éppen felkapaszkodtunk a rendszerváltást megelőző szintre az életszínvonal mérőszámaival. A derű és a bánat okát mindenkor az általunk demokratikusan megválasztott kormányozó elit és annak vezetője testesíti meg, akinek eltakarodásával azonnal beállhatna a jólét a hátsó udvarba.

Indulópontunk és eszmei alapunk a kétharmad, amelyet egyetlen naptári évben háromszor is megszavazott a magyar. Tehát nyilvánvalóan csak kisebbséget képviselhet politikai és számtani értelemben, aki ilyenkor kormány-, rend- és rendszerellenes tüntetésen vesz részt. Illetve a magyarsága is minimum kérdéses. De egy demokráciában az megy az utcára, aki akar, és nem feltételezzük, hogy megfizették érte. (Dehogynem, csak vicceltem.)

Számolásokba és számításokba egyszerűen nem bocsátkozunk, tíz- és százezres eltérésű becslések jelennek meg nyilvánvalóan az érdekek szerint torzítva a valóságot. Akkor vizsgáljuk meg azt, hogy kinek az érdeke (cui prodest?), ami tüntetések, demonstrációk, performanszok címén zajlik most éppen?

Nyilván, mindig vannak elégedetlenek, a legjobb kormányzásnak is vannak vesztesei, különösen, ha azt nézzük, hogy kik voltak a korábbi kormányok csókosai, támogatottjai, kedvezményezettjei. Nem beszélve arról, hogy a haza nem lehet ellenzékben.

A tüntetők, a szervezők és a szónokok a Gyurcsány-Bajnai politikai maffiabaloldal szokása szerint hazudnak, valójában az amerikai titkosszolgálat kottájából, forgatókönyvéből játszanak (Goodfriend), a Brüssszel – Tel Aviv – New York tengely multikulturális, globalista és világuralmi törekvései nyomán Magyarország demokratikus berendezkedését megdöntő puccskísérletet készítenek elő. Ha tagadják, akkor meg nagyon.

Ha nem ragaszkodnának annyira a zavarkeltéshez, akkor tiszteletben tartanák a magyar emberek kinyilvánított akaratát, hogy a szervezett bűnözéssel összefonódott, a pénzügyi-politkai háttérhatalom által pénzelt maffiabaloldal és a vele szándékegységben működő álcivil bűnszervezetek helyett a magyar nemzeti érdekeket és a magyar emberek jólétét, biztonságát és függetlenségét szem előtt tartó nemzeti kormányban bíznának feltétel nélkül.

Csavaros és aljasan egyszerű összeesküvésekbe és hazaárulásba botlunk szinte minden lépéssel. Az idegen érdekek hazai képviselői a nagyvárosi értelmiség tüntiző polgárai, akik kiállnak a tömeg elé, és demokráciáról, alkotmányról meg szegénységről beszélnek. A tömeg meg várja a jelet, hogy mikor lehet kiabálni azt, hogy gyurcsánytakaroggy, orbántakaroggy.

Nézzük csak meg azokat a 25 éve változatlan hívószavakat, amelyekkel utcára lehet csábítani a tüntetőket. Hogy ezek lopnak! Hogy nincsen szólásszabadság! Hogy nincsen demokrácia! Meg adót (vizitdíjat, tandíjat, rezsit) kell fizetni! Hallatlan!

Most készülődik a tüntetések népe, először Angela Merkel látogat hazánkba, majd Vlagyimir Putyin, és jól meg fogjuk mutatni nekik tömegdemonstratíven. Egyiket szereti a magyar, a másikat gyarmatosítónak tekinti. És egészen abszurd tüntetésekre lehet számítani, ha a semleges szemlélő álláspontjából tekintünk az eseményekre.