Még jóformán hátra sem dőlhetett államfői székében, Klaus Johannis máris hibákat hibákra halmoz. Kezdte azzal a megdöbbentő lépéssel, hogy államfői kancelláriájának vezetőjévé egy pártvándort, a korábban a Nicolae Văcăroiu „vörös négyszög” – egyebek között a Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységfront által támogatott – kormányában ténykedő, Adrian Năstase miniszterelnök volt tanácsosaként is szerepet vállaló Dan Mihalachét kívánta kinevezni.

Akinek apja, Vasile Anghelescu rettegett szekus tiszt volt, és ott volt a Duna-csatornánál is – nem elítéltként. És ki is nevezte, még akkor is, ha jeles romániai értelmiségiek – közöttük Gabriel Liiceanu, Andrei Pleşu, Vladimir Tismăneanu – nyílt levélben tiltakoztak ez ellen. Őket egy Facebook-bejegyzéssel – nem, nem hivatalos válaszadással! – nyugtatta meg, hogy „eleget tesz a románok előtt tett ígéreteinek, ideértve tanácsosai megválasztását is”. No, akkor lehet, hogy elkerülte a figyelmemet a „román népnek” tett ígérete, miszerint Mihalachékat alkalmaz majd tanácsosokként.

Később titkos tárgyalásokat folytatott Victor Pontával, akinek a kormányzásától pedig meg akarta szabadítani kedvenc román népét. Utána a Nemzeti Liberális Párt elnöki székébe ültette Alina Gorghiut, akivel voltaképpen nincs is semmi baj, állítólag jó liberális, és enyhíti a politikai pártokat jellemző hímsovinizmust – a gond csak az, hogy Johannismindezt teljesen önkényes módon, pártbeli kollégáinak előzetes tájékoztatása nélkül tette. Ja, és ezek szerint az is probléma, hogy már az elején nem tartotta be fogadalmát, miszerint olyan államfő lesz, aki nem szól bele a pártok belügyeibe.

Aztán jött egy még súlyosabb lépés: Románia legmagasabb érdemérmét adományozta egy vasgárdista elveket (is) valló személynek. Igaz, Octav Bjozát a Volt Politikai Foglyok Egyesületének elnökeként tüntette ki – csak hát Bjozát éppen vasgárdista tevékenysége miatt is börtönözték be. A sajtó „egy bizonyos része” fel is szisszent erre, az antiszemitizmus elleni központ pedig a lépést „kiábrándító politikai döntésnek” nevezte, hangsúlyozva, hogy a vasgárdisták zsidók elleni bűneit nem semlegesítik a kommunizmus bűnei. Márpedig Bjoza a posztkommunista Romániában „a gyilkos politikai-vallásos mozgalom”, a Vasgárda elveit vallja, ami „mélységesen sajnálatos” – hangzik a központ közleménye, amely úgy véli, hogy a hatalmas bizalommal megválasztott új elnöknek „meg kell húznia a finom vonalat a kommunista-ellenes hős és egy gyilkos antiszemita mozgalom ünnepi rendezvényén jelen lévő tevékeny résztvevő között”. Johannis gesztusa akár úgy is értelmezhető, hogy az elnöki hivatal tiszteleg a gyilkos nacionalista, fasiszta mozgalom előtt – így a közlemény.

A kitüntetés átnyújtásakor az új államfő példaképnek állította az ifjúság számára az antikommunista bebörtönzötteket, ami helyes is – csak sajnos a konkrét példát rosszul választotta meg.

Ráadásul az antikommunista hős és a vasgárdista gyilkos közötti vonal bizony eléggé vastag. Bjoza 2009-ben beszédet mondott a „meggyilkolt vasgárdistákra” emlékező Brassó megyei felsőszombatfalvi vallásos rendezvényen. Ahol, mostani védekezése szerint, csak azért volt jelen, mert hát ugye, ő is brassói. De beszédében elmondta, hogy vasgárdista cellatársait örökre a szívébe zárta, akárcsak a tőlük származó tanítást, miszerint a román nemzetre árulók, hazaárulók leselkednek. „És igazuk volt” – tette hozzá. A szélsőségesek egyik kedvenc állítását vallva furcsának tűnnek szavai, miszerint ő mindenféle szélsőségességet ellenez. De hát akkor miként tudott a szívébe zárni vasgárdista szélsőségeseket? A szélsőségességek ellenfele azonban úgy tűnik, elképzelhetőnek tartja a baloldali szélsőségek – a kommunista diktatúra – elleni harcban a vasgárdistákkal való szövetkezést.

Bjoza tulajdonképpen visszaeső bűnös. Egyrészt fiatal korában, 1956 és 1958 között részt vett a Román Ifjúsági Gárda mozgalomban, amelynek meghirdetett célja az volt, hogy erőszakos módszerekkel vet véget a kommunizmusnak. Ő, a szélsőségesség ellensége. Jó, írjuk ezt be fiatal kora számlájára. Másrészt azonban – most már öreg fejjel – dicshimnuszokat zeng a vasgárdista múltjáról ismert Arsenie Papacioc gyóntató pópáról is. (Ezt tudjuk be idős korának?)

Harmadrészt a vallással takarózik – akárcsak maga a vasgárdista mozgalom. Ha az Istenhez megtérő rablók, könnyűvérű nők megbocsátást nyernek, miért tagadják ezt meg egy vasgárdistától, aki lehet, hogy nem is gyilkolt – méltatlankodik, alighanem úgy gondolva, hogy a kivégzőosztagot vezénylő tiszt is megbocsátást nyerhet, mert hát nem ölt embert, csak vezényelt.

Negyedrészt pedig fennen hirdeti, hogy egész életében igyekezett szorgalmazni a vasgárdisták jó tulajdonságait. Ezeket különösebben nem részletezi, de elképzelhetjük, mennyi emberség szorult bele egy vasgárdistába.

Román nacionalista szélsőségesek már korábban azt terjesztették Klaus Iohannisról, hogy a Romániai Németek Demokrata Fórumát – amelynek éveken át elnöke volt – a nyomban a Bécsi Döntést követően létrehozott Német Etnikai Csoport (Deutsche Volksgruppe) újabb kori, álcázott változatává tette, amely annak idején az állam gazdasági szabotálását, a náci propaganda terjesztését tűzte ki fő céljául.

Normális ember ilyen ostobaságnak nyilván nem ül fel. Csakhogy Klaus Johannis az ilyesféle gesztusokkal éppen az őrültek alá ad lovat.